9.rész Sziasztok! Bocsánat, tudom hogy azt írtam az előző résznél hogy másnap hozom, de sajnos ami részt elkezdtem, nem tudtam befejezni.. egyszerűen nem tudtam hogyan folytassam. A komik még mindig nem jönnek, úgyhogy mostantól 2 komi után hozok csak új részt!:/ köszönöm, és jó olvasást! xx. Eszti

' ...Én is szeretlek Harry. Mindennél jobban! - majd én is szorosan magamhoz láncoltam karjaimmal... '

- Gyere menjünk aludni. - fogta meg a kezem és felsétáltunk. 

 Bementem a fürdőbe vettem egy gyors zuhanyt és fogat mostam. Mikor visszamentem Harry az ágyban feküdt betakarózva és a telefonját nyomogatta.

- Te kis kocka! - nevettem és beugrottam mellé. Válasz képen eltette a telefonját és adott egy puszit a számra, majd ő is elvonult a fürdőbe. 

Unatkoztam, úgyhogy én is elővettem a telefonom és felhívtam anyát.

- Szia kicsim! Mi a helyzet? - szólt bele

- Szia anya. Gondolom Adam már mondta hogy a hétvégén nem leszek otthon, majd elmesélem az egész sztorit, de semmi bajom Harryékkel vagyok és Apryl is itt van. Vasárnap délután környékén indulunk szerintem. -

- Rendben kicsim. Majd mesélj mindenképp! - nevetett - Adam pedig kap majd egy maflást, mert nem mondott semmi ilyesmit. - ezen nekem is nevetnem kellett. Imádom az anyukám!:))

- Csak nyugodtan, nem árt neki. Hát, akkor jó éjszakát anya, puszilom apát is!

- Mi is téged! Szia Lily! - tette le.

- Anyukád volt? - lépett be a szobába Harry.

- Igen. Felhívtam hogy ne aggódjon... ugyanis Adam nem szólt neki... - forgattam meg szemeim.

Beült mellém az ágyba és ölébe húzott.

- Holnap mit szeretnél csinálni? - suttogta fülembe.

- Nézzük meg a környéket. Nagyon kíváncsi vagyok rá - lelkesedtem

- Rendben kicsim. - szorított magához - Van itt egy kis falu féleség és ott egy nagyon szép templom. Meg a hegyen kilátó. Érdekel? 

- Igen - mosolyogtam

Fejemet nyakába fúrtam.. csak ültünk ott, szorosan összefonódva.

Pár perc után elálmosodtam.. adtam az arcára egy puszit, kimásztam öléből és mindketten elterültünk az ágyon. Hozzábújtam és így aludtunk el...

Reggel hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de mikor megláttam magam mellett Harryt, rögtön beugrott. Óvatosan kimásztam az ágyból, magamra kaptam egy kötött pulcsit és lementem a konyhába.

Mindenki ugyan úgy aludt, kivétel Louist és Eleanort, ők gondolom felmentek a szobába. Apryl és Niall úgy látom jól kijönnek, ugyanis együtt aludtak az egy személyes kanapén.

Bementem a konyhába, csináltam magamnak egy nagy bögre forrócsokit és kiültem a tornácra egy hintaágyra. A levegő hűvös volt, úgyhogy jól össze kellett kuporodnom - hiába volt rajtam meleg pulcsi. Csak néztem ahogy a szél belekap a fák lombjába, ami ettől hullatni kezdi leveleit. A tó tükörként verte vissza az erdő sárgás színét, ami gyönyörű volt..

 Egyszer csak annyit éreztem hogy valaki egy puszit ad az arcomra. Hátrakaptam a fejem de senki sem volt ott. Mikor visszafordultam Harry ült mellettem. Melegen fel volt öltözve, de látszott rajta hogy nagyon fázik.

- Tessék fogd meg - mosolyogtam rá és odaadtam neki a forró csokimat.

- Köszönöm. - adott egy puszit számra, én pedig felpattantam és hoztam neki egy takarót.

Mikor visszaértem betakartam.

- Nem ülsz az ölembe? - nézett rám szomorúan. Nem tudtam, de nem is akartam ellenállni neki: beültem ölébe és hosszan megcsókoltam. Szorosan láncolt magához.

Nemsokára mindenki felkelt, mi pedig bementünk hozzájuk és leültünk reggelizni. 

- És mit szeretnétek ma csinálni? - kérdezte Eleanor.
- Én arra gondoltam elmehetnénk egyet sétálni és hajókázni a tavon. - nézett Niallre Apryl (tuti volt valami huncutkodás közöttük ;D) - Ha gondoljátok tartsatok velünk! - mosolygott ránk. Apryl szerintem gyönyörű lány, mindig is szerettem fürkészni arcát. Nem is értem miért nem volt még nagyon kapcsolata - bár ő sosem volt olyan aki a srácoknak könnyen adja magát. - Nem is akart sosem mély szerelembe esni.. de szerintem Niallel nagyon jók lesznek együtt. Tökéletesen össze illenek mint külsőre, mint személyiségileg.
- Jól hangzik.. - szólalt meg Louis félig tele szájjal - De csak akkor ha Kevinnek is megmutatjuk milyen hajókázni!! - vett elő a semmiből egy kitömött galambot és kezdte simogatni mint egy idióta. Erre mind elnevettük magunkat.. hát igen. Nem is Louis lenne..
- Ki az a Kevin? - vágtam értetlen képet
- Hé hé héé! Ne sértsd meg szegénykémet azzal, hogy nem tudod ki ő! - csattant fel Louis és durcás képet vágott majd suttogva vigasztalni kezdte a kitömött állatot. - Semmi baj kicsi Kevin, nyugodj meg.. - kitört belőlem a röhögés, de a többiek sem bírták sokáig.
- Kevin Louis galambja. És most vérig sértetted.. - magyarázta el nekem Zayn.
- Á így már értem, elnézést kérek Kevin! - simogattam meg Louis imádatának tárgyát.
- Mi megnézzük a hegyi kilátót Lilyvel. - ölelte át Harry derekam - Aztán este...
- Meglepi prograaam! - pacsiztak le a fiúk. 
Mikor végeztem a reggelivel felálltam és felsétáltam Harry szobájába. Előkaptam a csomagomból egy szaggatott kék farmert, egy fehér pólót és felhúztam egy bakancsot lábamra. Még gyorsan bementem a fürdőbe fogat mosni és kicsit rendbe szedni magam. Mikor kiléptem Harry épp a pólóját ráncigálta magára.
- Esetleg... segítsek? - nevettem.
- Köszi, de megoldom. - nevetett ő is.
Felkaptam a fényképezőm és lerohantam a lépcsőn

- Elmentünk! - kiáltott még be a házba Harry, majd kilépett, kezét összekulcsolta enyémmel és már sétáltunk is egy ösvény felé, ami a hegyre vezetett.
Csak csöndben sétáltunk egymás mellett, de cseppet sem éreztem kínosnak. Azt hiszem úgy mint őt, még egyetlen fiút sem szerettem. Tudom hogy bármi van, hozzá fordulhatok és őszintén szerethetem. Nem kell magamnak hazudnom, mert amit iránta érzek az 100% - osan igazi. Nem tudom hogy mondhatom-e szerelemnek, de azt biztosan tudom hogy szeretem.. hogy őszinte legyek szerintem még sosem éreztem igazán szerelmet. Szerettem már sok embert, de szerelmet nem hiszem hogy éreztem valaha is. Kyle előtt 2 barátom volt csak, de egyik sem volt olyan "eldobom az agyamat" dolog és Kylenál is csak azért voltak zűrök, amiért megcsalt. Sosem csaltak meg és én sem léptem félre soha. Mindig is volt bennem annyi, hogy ezt semmiképp nem tenném meg a másik féllel. Én is ugyan ezt vártam el a másiktól, de volt akinek nem igazán sikerült.. 
- Lily.. - szólítgatott Harry - Minden rendben? - nézett rám aggódva
- Persze, persze bocsi csak elgondolkodtam.. - mosolyogtam rá.
- És min? - viszonozta mosolyom.
- Hát... csak az életen. Rajtad.. és rajtam, tudod. - magyaráztam eléggé sajátos módon
Megállt, elmosolyodott és megölelt - Mi lesz este az a meglepi? - kukucskáltam ki angyalian karjai közül. 
- Pont azért meglepi manó. - villantott egy aranyos mosolyt.
- Manó? - vigyorogtam rá
- Ha látnád most magadat, te is ezt mondanád. Mint egy aranyos kis manócska. - puszilta meg fejemet.
Egy kis ideig még ott ölelkeztünk és nemsokára megérkeztünk a kilátóba.
- Hűű.... ez gyönyörű...! - ámultam el.
- Ügye? - simultak át karjai derekamon. - Ezt a helyet más nem ismeri.. amikor lejövünk a bandával és egyedül szeretnék lenni mindig ide jövök. Mondhatni ez a saját kilátóm. - mesélte.

A tó

Az idő tökéletes volt, se hideg, se döglesztő meleg. Az égen egy két felhő volt, de nem jelentettek veszélyt. Egy kis ideig még gyönyörködtem a látványban, majd leültünk a fűbe. Harry mellkasára hajtottam fejem, ő pedig engem átkarolva, a hátamon pihentette karját.

Hirtelen hatalmasat korgott a gyomrom.. Ránéztem az órámra, ami 13:48-at mutatott.
- Nem indulunk visszafelé? Megéheztem. - mosolyogtam rá ártatlanul.
- De menjünk én is kezdek éhes lenni. - szökött apró mosoly arcára. - Merre menjünk? Le a kis faluba, vagy vissza a házba? - kérdezte
- Nézzük meg a falut. - válaszoltam - Mi a neve?
- Öm... hát.. fogalmam sincs.. - nevetett. - egyszer voltam még csak itt és akkor is csak a templomot láttuk mert Louis kissé érdekes módon, de meg akarta kereszteltetni Kevint.. - nevette el magát, de ezt én sem hagyhattam ki.
Beszélgetésünket az szakította félbe, hogy nem tudtuk merre megyünk. Nem erre jöttünk, szóval megpróbáltunk visszamenni ugyan azon az úton ahogyan jöttünk... de nem találtuk. Kb 10 percig mászkáltunk össze vissza, de sehogy sem találtunk ismerős részeket. Végül gondoltuk elindulunk valamerre, aztán csak kilyukadunk valahol. Egy kissé köves részen mentünk, mikor megcsúsztam a köveken és eltaknyoltam. Harry rögtön segített felállni:
- Minden rendben, nem ütötted meg magad? - kérdezősködött.
- Nem, semmi bajom. - adtam egy puszit arcára. Mikor épp indultunk volna tovább, hatalmas fájdalom nyilallt lábamba - Áuu..
- Biztos minden rendben, kicsim? - aggódott.
- Nem... fáj a bokám.. -
- Akkor majd viszlek, gyere.. - és már kapott volna fel..
- Ne, akkor ketten esünk seggre. - nevettem - Majd el bicegek. - belé karoltam és így folytattuk utunkat.

- Tudod hogy hol vagyunk? - kérdeztem tőle.
- Nem igazán.. - vakarta fejét - De van nálam mobil, hátha van tére.... nincs térerő.. de jó....! - lombozódott le.
- Semmi gond majd lejutunk innen, nem a világ végén vagyunk. - nevettem halkan, majd adtam egy puszit szájára.
- És ha nem jutunk ki és megtalálnak valami ninja fickók? Vagy ha esetleg oroszlánok bukkannak fel? - tettette a kétségbeesést
- Akkor azt hiszem így jártunk.. Majd én megvédlek a hiper-szuper bokám segítségével. - folytattam viccelődését.
Már vagy két-két és fél órája gyalogoltunk a hegyről, de egy lélek nem volt arra. Még csak egy mókus sem. Már kezdtem feladni a reményt, mikor hangokat hallottunk.
- Te is hallod? - szóltam Harryhez, aki a mobilját nézte hátha visszajön a térerő.
- Mit? - hallgatózott - Gyerekek? - csillant fel a szeme. Olyanok  voltunk mint két új tag a Bear Grills-ből..
- Szerintem... - tippeltem
Elindultunk a hang felé, majd egy tisztásra értünk, ahol csalódottan tapasztaltuk, hogy csak rókák vadásznak valami cickány-félére és azoknak volt olyan hangja.
- Jézusom, csak mi vagyunk akkora idióták hogy eltévedünk egy olyan helyen ahol egyszer már feljöttünk. - dőltem le a fűbe
- Hát, éppenséggel arról az útról letértünk és az ismeretlenben tévedtünk el. - helyesbített Harry. 
- Mindegy, a lényeg az, hogy fogalmunk sincs merre lehetünk. Legalább már a lábam nem fáj annyira.. - kicsit már elegem volt belőle hogy ennyire szerencsétlen vagyok..
- Nyűgös vagy, manó? - vett az ölébe.
- Nem, csak szerencsétlen. - mosolyodtam el.
- Nem vagy az.. persze hogy eltévedünk egy totál ismeretlen helyen. - vigasztalt. Adott egy hosszú csókot számra, majd felállt és felsegített.
- És most merre, van ötleted? - néztem rá.
Kb fél percig nem válaszolt, addig amolyan 'működj!' fejjel nézte a mobilját, majd hirtelen felugrott: 
- Ezazz!! Van térerő! - kiáltott.
- És akkor most hogyan tovább? Idehívsz egy taxit? - nevettem, majd nyomtam arcára egy puszit.
- Nem.. gps! - kacsintott rám.
- Cseles.. - és én is megnéztem a telefonja képernyőjén mutatkozó térképet.
- Nincs is messze.. itt a réten átmegyünk és aztán még egy kis séta. A falu nem tudom merre van, azt nem találom.. de azt hiszem.. - nézett órájára - ..jobb is ha már megyünk. Még van egy kis meglepi is. - kacsintott rám és összekulcsolta kezeinket.

Az egy óra sétát végig beszélgettük, mesélt az itteni emlékekről: hogy miket hülyéskedtek itt, meg a turnékról. Azt mondta elvisz majd egy turnéra, amit én nagyon elleneztem, de addig makacskodott, amíg beleegyeztem.
- Huh de jó végre itt lenni.. - rogytam le a hintaágyra.
- Mégsem szúrtuk el annyira.. - mosolygott, majd felvett a hintaágyból és bevitt a házba. - Sziasztok, megjöttünk! - kiáltotta el magát és letett a kanapéra.
Pár másodperc múlva lebattyogtak az emeletről, mikor Louis utat tört magának és Harry nyakába ugrott:
- Jaj, úgy hiányoztál Hazza baba!! - törölgette nem létező könnyeit. - Merre kószáltál édesem? - kérdezte
-Hát ez egy hosszú sztori.. - nézett rám nevetve, majd kirohant a konyhába és hozott nekem egy borogatást a lábamra és egy tál ételt.
- Köszönöm Hazza - adtam neki egy csókot..
- Igazán nincs mit manó. - ismételte meg csókunkat.
- Jajj, hát ez igazán bájos, de velem mi lesz Harold??! - verte ki a hisztit Louis, mint egy szappanoperában. 
- Majd bepótoljuk, Boo Bear.. csigavér.. - nyugtatta meg egy öleléssel barátját. 
A többiek mind csak nevettek rajtuk, majd mellém ültek.
- Milyen volt a hegy? - kérdezte Niall, Apryllel az oldalán.
- Jó... csak eltévedtünk. - nevettem - Niall, ti most... együtt vagytok? - kérdeztem halkan, nem akartam hogy elkezdjék a szokásos szöveget a többiek.
- Hát.. - néztek egymásra
- ... mondhatjuk - fejezte be mosolyogva a mondatot Apryl.
- Hát akkor sok sikert...! - kacsintottam rá.
- Köszi - köszönték meg egyszerre. Ahogy mondtam, tökéletesen összeillenek.
Visszapillantottam Harryékre de már a konyhában értekeztek valamiről, majd leesett hogy a meglepire készülődnek. Niall felállt és ő is csatlakozott.
- Te tudod hogy mi lesz itt? - fordultam Aprylhez.
- Fogalmam sincs, de mielőtt Harryvel megjöttetek már akkor is elvonultak időnként beszélgetni.
- Remélem nem valami szívatós dolog lesz... Na de mesélj, hogy történt a dolog Niallel? - húzódtam közelebb barátnőmhöz.
- Hát, tudod amikor elindultunk otthonról beszélgettünk az úton és tök jól elvoltunk. Aztán este a sütögetésnél egyszer csak közelebb ült.. aztán később mikor elkezdtem fázni átkarolt és dörzsölni kezdte a karomat hogy felmelegedjek. Majd amikor mi bementünk és ti kinn maradtatok, felmentem a 'szobámba' és ő utánam jött, mellém feküdt az ágyba és azt mondta szeretne beszélgetni velem, a többiek unalmasak. - nevetett - Aztán beszélgettünk és beszélgettünk. Valami szomorú résznél voltunk, mikor megölelt, én pedig nyakába fúrtam arcom. Aztán felemelte a fejem és megcsókolt.. semmi különleges nem volt.. még utána mondta hogy nagyon tetszem neki és hogy még nagyon nem ismerjük egymást de ő igazán szeretne megismerni jobban. És hogy izé.. szóval hogy nem lennék-e a barátnője.. én meg igent mondtam. - mosolygott. 
- Ügyes kislány. - mosolyodtam el én is és megöleltem - Egyébként El hol van? - néztem körbe
- Azt hiszem alszik, mert kicsit megfázott és pihenni akart. - magyarázta barátnőm
- Áá értem..  - mondtam, mikor Harry huppant le mellém és fejét ölembe hajtotta. Haját kezdtem birizgálni, majd a többiek is megérkeztek.
- Miről szólt a kupaktanács? - kérdezte a fiúkat Apryl.
- Majd meglátjátok. - kacsintott huncutan Louis - El felébredt már?
- Nem.. - válaszoltuk egyszerre.
- Szegény úgyse tartana velünk... - húzta el száját Liam
- Na akkor kezdődjön az este! - csapta össze kezeit Lou, majd bekötötték a szemünket és össze-vissza mászkáltak körülöttünk. Végül levették fejünkről a sálakat és rengeteg, szebbnél szebb koktél sorakozott előttünk. Szóval ebben sántikáltak..
- Tyűha.. - álmélkodtunk Apryllel.
- Ezeket mind ti kevertétek? - kérdeztem még mindig csodálkozva.
- Mi, bizony! És most közösen el is pusztítjuk. - húzták ki magukat.
- Kivétel, én. - mosolygott Liam - Én majd vigyázok rátok.... mint általában. - forgatta meg szemeit, de azért szája sarkában ott motoszkált egy kis vigyor.
- Hölgyem, melyiket választja? - hajolt meg, már-már pukedlizve Harry előttem, mire felnevettem és egy kicsit bokszoltam karjába.
- Azt hiszem azt ott. - mutattam egy csinos kis pohárra - Az piña colada?
- Eltalálta hölgyem. - folytatta hülyéskedését Harry, odaadta a poharat, választott egyet magának is, és mellém ült. 
A koktélok sorra gurultak le torkunkon, mikor már fejenként vagy 6-ot megittunk és még mindig volt (!) már pukkadoztunk a nevetéstől. Normálisan ennyitől még lehet nem lett volna bajunk, de Louisék kitalálták hogy ki tudja gyorsabban lehúzni..? - hát így elég gyorsan beütött. 
Már elég sok pohárnál járhattunk, mikor Niall és Apryl épp heves csókcsatát folytattak, Liam Zaynnel nevetett valamin (bár ő nem ivott semmit) és Louis nintendo Wii-zett. Körbenéztem, de sehol sem láttam Harryt. 
Miután nem nagyon akart vissza jönni, bárhol is volt, felmentem a szobájába. Mikor pont mentem volna fürdeni, észrevettem hogy épp a vécével szemezik. Ledobtam a cuccaim és besiettem hozzá.
- Jól vagy Harry? - elég hülye kérdés, mert nyilván nincs jól ha a wc-t támasztja, de hirtelen csak ez jutott eszembe.. 
- Öm.. persze minden rendben.. csak kicsit hányingerem van.. - nézett rám... elég rosszul festett..
- Ezt idd meg. - adtam ki a parancsot és a kezébe nyomtam egy nagy pohár vizet.
- Rendben.. - itta meg. Egy kicsit még gubbasztott a wc-mellett, aztán felállt, odalépett elém és megölelt.
- Köszönöm.. Ez most jól esett. - mondta. Hangján hallatszott hogy nem volt teljesen józan.
- Gyere menjünk le. - mosolyodtam el.
Mikor leértünk a többiek már nagyon kivoltak. Niall Zaynt kergette és kiabálta utána hogy 'állj én vagyok lucky luke!!' , Apryl és Liam dőltek a röhögéstől, Louis pedig még mindig a nintendojával volt elfoglalva.. kész őrültek háza.
Kimentünk a tornácra és átöleltük egymást. Fejemet vállára hajtottam és úgy néztük a hold tükörképét a vízen. Pár percig még ott álldogáltunk..
- Kissé elálmosodtam.. jössz aludni? - mosolyogtam rá biztatóan.
- Megyek. - mosolygott vissza és elindultunk befele.
Niall és Zayn már nem kergetőztek, hanem mindenki nyugodtan feküdt a földön/kanapén/fotelban.
- Bírsz velük? - kérdeztem Liamet
- Persze, menjetek csak. Jó éjt! - elköszöntünk mindenkitől és felfelé vettük az irányt. Mikor felértünk a lépcsőn Harry hátulról átkarolta derekam és így mentünk be szobájába. Becsukta az ajtót és nekitámasztott. Apró csókokkal halmozott el, majd nyelve lágyan simult végig alsó ajkamon, bebocsátást kérve, és kapva számba. Vadul csókolt, mégis lágy és gyengéd volt. Gyengéden 'kibújtam szájából' , majd adtam két kis csókot arra és elmentem a fürdőbe. Gyorsan lefürödtem és megmostam a fogaim. Mikor benyitottam a szobába Harry az ágyban feküdt, majd mikor meglátott kipattant az onnan, adott egy puszit számra és leváltotta a helyem a fürdőben. Körém tekert törölközőmet ledobtam egy székre és kotorászni kezdtem táskámban. Kikaptam egy francia bugyit egy toppal és magamra húztam. 
Mikor Harry belépett már az ágyban feküdtem és rá vártam.
- Aludj csak nyugodtan. - nézett rám édesen.
- Megvárlak. - mosolyogtam, mire neki is megjelentek gyönyörű gödröcskéi.
- Na itt is vagyok manócskám. - feküdt be mellém és derekamnál szorosan magához láncolt. 
Még egy kisebb csókcsatába kezdtünk, majd hátára fordult én pedig mellkasára hajtottam fejem és fél percen belül álomba is szenderültem...


~Harry szemszöge~

Csak hallgattam ahogy mellkasomon szuszog.. boldog voltam, pedig semmi extra dolog nem történt.. egyszerűen csak ott volt velem és nekem ennyi elég volt. Sokszor kivesézte a sajtó a nőügyeimet, így nagyjából mindenki tudja a nagy nőcsábász múltam. Habár, ugyan az az ember vagyok, sok minden változott.. sokszor kerestem lányokat egy-éjszakás kalandokra, csak hogy egy pillanatra is 'boldog' lehessek és elfelejtsem a stresszt, a nyomást ami az életemmel jár. Lily előtt is több lánnyal találkoztam aki nem kellett többre, ők pedig mind reménykedtek benne, így csalódást kellett hogy okozzak nekik - ami mindig is fájt.. sosem szerettem egyetlen ártatlan lányt is szomorúan látni - . Számtalanszor vágták a fejemhez hogy 'ez úttal sem csalódtak bennem... tényleg olyan vagyok mint mondják' és közben nem is ismertek. Csak a boldogságot kerestem... azt aki berobban az életembe és fenekestül felforgatja. Olyas valakit, aki mellett nem Harry Styles vagyok a One Direction-ből, hanem csak Harry.. csak szimplán Harry. Hogy önmagam lehessek és azt is szeressék. Akinek nincs elvárása velem szemben, sem pedig feltételei. Őszinte, viszonzott szeretetre vágytam. Most azt hiszem Lily mellett megtaláltam és ezúttal nem akarom elrontani. Kezdek biztos lenni a dolgomban.. hogy ő az akire eddig vártam..

8. rész Sziasztok! Bocsánat, de most csak ilyen rövid részt hoztam, elég sok a készülni való...:/ holnap hozom a folytatást, addig is jó olvasást! Ja, és az eddigi látogatóim száma már több mint 440! Köszönöm szépen!:)) Légyszi kommenteljetek hogy milyen, mert eddig csak a barátaimtól kaptam vegyes kritikát, de nagyon szeretném tudni a további véleményeket is!!

Én is szeretlek. Mindennél jobban!!

Betettem Cher Lloyd - Swagger Jagger c. számát és csak élveztem ahogy suhan mellettem a táj. Erdőkön mentünk keresztül, néhol még patakokat is láttam. Gyönyörű volt ahogy a fák lassan hullatták leveleiket és színátmenetet képeztek egymással.

 Az út viszonylag gyorsan telt. Harry vezetett, én mellette, hátul Apryl és Niall. Mondanom sem kell Apryl milyen volt ebben a helyzetben. Egész végig be sem állt a szája, még fülhallgatón át is hallottam. Meglepő, de Niall - látszólag legalábbis - élvezte a társaságát egész jól elbeszélgettek egymással.

A ház nagyon szép volt: egy kétemeletes faház egy tó partján. Nem sokkal mögötte egy hegy, kilátóval. Nagyon tetszett a környezet. Mindig is szerettem az ilyeneket.

- Hogy tetszik? - kérdezte Harry mikor már kiszálltunk a kocsiból.

- Nagyon szép hely. - dicsértem meg.

Besétáltunk, kellemes környezet fogadott. Stílusos berendezkedés, tipikus ilyen házakhoz illő fa bútorok, kandalló, amerikai konyha stb..

Az emeleten hét ajtó volt. Öt szoba a fiúknak, egy vendégszoba és egy fürdőszoba. Lenn is volt egy fürdő, ami kicsit nagyobb volt.

- Melyik a te szobád? - kérdeztem Harryt miközben a folyosón álldogáltam, amiből a szobák nyíltak

- Ez itt. - mosolygott rám majd kinyitotta az egyik ajtót. Szép szoba volt gyönyörű fa berendezéssel. Igazi retro. Ezt imádom! :D

- Szép szoba! - dőltem háttal az ágyra, miközben Harry behozta a csomagokat.

- Szerintem is. - vigyorgott rám és ő is ledőlt mellém.

Pár percig még így feküdtünk egymás mellett és bámultuk a plafont, majd Harry felült és engem kezdett nézni.

- Lily..? Miért döntöttél végül mégis úgy, hogy visszajössz..? - kérdezte félénken.

Felültem és elmosolyodtam. Megöleltem és fejem nyakába fúrtam.

- Nehéz volt otthagyni. Én nem akartam de mindkettőnknek így volt a legjobb szerintem.. aztán... egyszerűen nem bírtam. Nem tudtam tovább várni és úgy éreztem kész vagyok. Eldöntöttem hogyan állok eléd, és hát... onnantól már tudod a sztorit. - nevettem karjaiban. Ahogy átkarolt, biztonságban éreztem magam. Szívem egyre gyorsabb tempóba kezdett, éreztem hogy örökké ott akarok maradni. Nem akarom hogy elengedjen. Itt minden olyan jó..

Kicsit odébb húzta magát, majd megcsókolt. Hosszú, lágy csók volt de mégis hatalmas erővel hasított szívembe. Azt hittem az előbbinél jobban nem leszek boldog... de mégis sikerült. Minden csókkal egyre jobban szeretem és mikor már azt hiszem ennél jobban már nem is tudnám... hát de. Nagyon is.

-  Megjöttünk!!! - ordított Louis. 
- Na megjött a csiga futár. - mosolyodott el Harry majd kézen fogva sétáltunk le hozzájuk. Niall és Apryl épp a kanapén forró csokiztak. Kis aranyosak:)
- Naaa...! Te most megcsalsz?? - pattant fel Louis mikor meglátott minket. Eleanor csak megforgatta a szemeit és egy gyenge taslit adott Louisnak, majd odajött hozzám és bemutatkozott:
- Szia Eleanor vagyok, Louis barátnője! - köszöntött hatalmas mosollyal és megölelt. Nagyon-nagyon szép lány volt.
- Szia, Lily! Örülök hogy megismerhetlek! - viszonoztam mosolyát és ölelését.
- Én rettentő éhes vagyok.... - szólaltam meg.
- Na ez a beszéd, kisláány. Kaját!!! - pattant fel Niall amin mind csak nevetni tudtunk.
- Főzzünk valamit? - nézett rám aranyosan Harry.
- Főzzünk - mosolyogtam rá és már indultunk is a konyhába.
Harry előkapott a hűtőből bacont és egyéb húsokat, meg néhány fűszert és rám hagyta hogy készítsem elő őket, ő pedig kimegy és gyújt egy tábortüzet. Meglepi grillezést tervezett, nekem tetszett az ötlet.
Kinn is segítettem neki elrendezni és mikor kész voltunk nem várt dolgot vettünk észre. Mindenki eltűnt a házból. Átnéztük a szobákat is, de sehol, senki..
- Rablótámadás? - tűnődtem el.
- Nem tudom.... hát akkor... menjünk ki hátha visszajönnek. Jobb ötletem nincs. De azért felhívom őket hátha... - vigyorgott.
Épp mikor hívni akarta Louist, zene kezdett hallatszani a tűz felől. Kinn ültek és énekeltek (nekik ez volt a meglepetésük...?). Nem tudtam hova tenni, de meglepődtem. És azért aranyos volt ahogy ott énekeltek nekünk. Mi csak nevetve leültünk és mindenki belekezdett az evésbe. Niall persze nem bírta kivárni míg megsül, így sütögetés közben szendviccsel tömte magát. Mikor végeztünk kb 8 lehetett és mindenki bement a házba filmet nézni. Mi kinn voltunk Harryvel és sétálgattunk a tó partján. Nagyon szép volt, főleg a naplemente. Mikor meguntuk visszamentünk a házba és mindenki aludt... egymás hegyén-hátán. Volt aki a szőnyegen, más a kanapén vagy a fotelban. Egyedül Liam volt a szobájában és már nagyban húzta a lóbőrt. 
Bementem a konyhába egy pohár vízért. Felültem a pultra és csak néztem magam elé. Azon gondolkodtam, milyen volt az életem. Nemrég még: minden este sírtam és csak napközben tudtam egy kis ideig elfelejteni bánatom. De amint megint egyedül lettem, újra visszaestem. Egyre csak Harryért könyörögtem. Hogy vele lehessek. Hogy újra érezzem mézédes csókját ajkaimon... és most: mindenem meg van amiről eddig álmodtam. Tökéletes az életem, hisz avval lehetek, akiért még egy kútba is beugranék. Bármit megtennék érte, és még annál is többet.
Gondolatmenetemből Harry zökkentett ki: elém állt, derekamnál átkulcsolta karjait és apró csókokkal jutalmazott. Mintha mindig bizonyítani akarná hogy ő a legjobb nekem. 
Elengedte ajkaimat és megölelt. Szorosan fogott. Mintha a világ vége következne... vagy mint Jack Rose-t amikor épp süllyedt a Titanic.
- Mi a baj? - motyogtam nyakába.
- Semmi baj sincs. Csak szeretném ha tudnád hogy Nagyon szeretlek! - nyomta meg a 'nagyon' szót, közben hangja komolyra váltott.
- Én is szeretlek Harry. Mindennél jobban! - majd én is szorosan magamhoz láncoltam karjaimmal...

7. rész

Meet with the One direction!

Reggel - a szokásoshoz képest - meglepően korán keltem. 8 óra volt de nem tudtam tovább aludni.. végig csak Harry járt a fejemben és a tervem, hogy hogyan fogok újra találkozni vele. Lementem a földszintre, még mindenki aludt kivéve Márkot aki tv-zett és anyáékat akik dolgozni voltak.

- Neked is jó reggelt.. - morogtam rá öcsémre mivel már vagy tíz perce mellette ültem a kanapén és nem kívánt köszönni.

- Hagyjál most megy a kedvencem. Nem tudnál leakadni már rólam?? - vinnyogott. Mintha magamat látnám kisebben.

- Jajj, bocsáss meg királykisasszony. - beszéltem vele ugyan olyan nyávogósan, amire a válasza egy gúnyos 'jól van ez úttal te nyertél' tekintet volt.

 Miután jól bekajáltam és eleget szadiztam öcsikémet, felszaladtam a fürdőmbe és elkezdtem készülődni. Mikor mindennel rendben voltam felkaptam magamra egy ruhát és felhívtak Jake-et. Már tuti dolgozik.. lassan 10 óra.

Szerelésem

- Szia Lily! Mi újság? - köszöntött jókedvűen.

- Sziia Jakee! Már dolgozol? 

- Igen, épp egy fotózásra megyek. Remélem a fiúk nem késnek el... miért? - érdeklődött.

- Nos, pont róluk lenne szó. Fel tudnál venni út közben? Szeretnék beszélni velük. - vigyorogtam, amit hangomon szerintem észre is vett.

- Óóó... - nevetett halkan - Persze hogy fel tudlak. Tíz perc és ott vagyok. Puszi! - tette le.

- Ezazzzzz! - ugrottam fel boldogságomban. Végre itt az idő hogy újrakezdjek mindent. Hogy visszatérjek ahhoz, akire mindig is vágytam.

- Szia Jake! - pattantam be bentley-jébe.

- Szia picur! Na? És miről lenne szó? - vonogatta szemöldökét.

- Csak semmi perverzkedés! - kezdtem bele mondandómba, mire mindketten nevetni kezdtünk - Egyszerűen csak helyre akarom hozni azt, amit nemrég eltoltam. - mosolyogtam rá, ő pedig csak megértően bólintott.

 Az út nem volt hosszú kb tíz perces. Leparkoltunk a hatalmas épület előtt és mivel már jártam itt, majdnem hogy otthonosan sétáltam át a folyosókon és szobákon. Mikor beértünk a studioba a fiúk épp öltöztek.. mint mikor először találkoztunk. Akkor még nem is sejtettem hogy egyszer csak, Harry miatt leszek itt. Leültem egy eldugottabb székre és onnan lestem hogy mi történik. 

- Fiúk, tíz perc a fotózásig! - kiáltott be egy segéd az öltözőszobájukba. Lassan mindannyian kitömörültek és mint az őrültek majdnem fellökték egymást. Akaratlanul is nevetnem kellett rajtuk. 

- És kezdünk! - hallatszott, most egy másik segédtől.

- Most próbálj elcsábítani.. - adta az utasítást a fotós. - Most álljatok oldalt. Most legyetek el: kő-papír-ollózzatok pacsizzatok, nekem mindegy. - folytatta.

Egy óra múlva még gyorsan átnézték a képeket és már indultak is az öltözőbe, ahol Jake várta őket.

- Tehát ma van egy autogram osztásotok és egy interjútok. Az autogram osztás itt van a szomszéd utcában, az interjúhoz majd együtt megyünk. Fél órátok van visszaöltözni és egy óra múlva a helyszínen találkozunk. Itt a cím. - és átadott Liamnek egy cetlit. 

Kijött a szobából és meglepetten nézett rám

- Nem beszélsz velük? - kérdezte

- Majd később. - kacsintottam rá és elindultunk az autogram osztás helyszínére.

 Rengeteg rajongó sorakozott fel, azt sem tudtam volna megmondani hogy milyen színű a padló.

Nagyjából másfél óra után, az utolsók között kerültem sorra. Első volt Zayn, aztán Louis, Liam, Niall és Harry..

- Hogy hívnak? - kérdezte Harry, de fel se nézett rám. A többiek sem nagyon emelték fel tekintetüket, kivétel Liam, de mikor meg akart szólalni ujjamat szám elé tettem jelezve, hogy ne lője le a poént. 

- ... Lily. Lily Turner... - e szavak hallatán ledermedt és egy pillanatig csak nézte a lapot, de aztán felnézett egyenesen rám. Smaragdzöld szemei magukkal vittek egy másik univerzumba. Csak néztük egymást, ő pedig  felállt, kisétált az asztal elé és szorosan magához ölelt. Mennyei volt karjaiban lenni és imádott illatát beszippantani. Mindennél boldogabbnak éreztem magam. A többiek tapsolni kezdtek, kifejezve tetszésüket.

- Nagyon hiányoztál! - motyogta nyakamba.

- Te is Harry. El sem tudod hinni mennyire.. - csordult ki egy könnycsepp szememből.

- De hogy hogy így.. és miért tűntél el? - nem értette, össze volt zavarva. Megértem.. hülye voltam..

- Időre volt szükségem hogy rendbe hozzam magam. Össze voltam zavarva és kellett egy kis nyugalom hogy összeszedjem a gondolataim és kitisztítsam a fejem. De most már elérkezettnek láttam az időt. Most itt vagyok és nem megyek el. Ígérem.. - mondtam határozottan, de végére elcsuklott a hangom.

 Öleléséből kibújt és szemembe nézett. Letörölte könnyeimet az arcomról:

- Szeretlek Lily! - suttogta arcomba és megcsókolt. 

Hosszú csókja után kibújtam öleléséből:

- Most tedd amit tenned kell, én itt leszek Jake-el. - mondtam neki.

- ..amit tennem kell..- ismételte szavaim, majd még egyszer megcsókolt és visszament az asztal mögé. Mikor elsétáltam, láttam hogy a többi rajongó halálos pillantást vet rám, de nem foglalkoztam vele. Boldog voltam és senki sem tudott elszomorítani.

 Épp a fiúk képeit néztem az előző fotózásról, mikor valaki átkarolta a derekam és szorosan magához ölelt. Illatából rögtön rájöttem hogy Harry az. Megfordultam és mélyen szemébe néztem..

- Milyenek a képek? - kérdezte féloldalas mosollyal arcán.

- Nagyon jók. Szexik vagytok rajta - nevettem.

- Nálad jobban nem. Nagyon csini vagy. - kacsintott rám.

- Köszikee - nevettem majd hosszan megcsókoltam. Minden egyes csókja mennyei érzés. Úgy érzed megáll az idő.. hogy senki sem bánthat.. hogy akárhányszor megcsókol lebegsz a levegőben és bármi történjék nem szállsz le addig amíg te nem akarod.

 Nemsokára az interjú studiojából léptünk ki.. kézen fogva.

- Nem félsz hogy lefotóznak és erről fognak pletykálni? - kérdeztem tőle aggódva

- Tökéletes vagy.. hát minek titkolnálak? - mosolygott rám és adott egy puszit az arcomra mire elpirultam. Még sosem mondtak nekem olyat hogy tökéletes vagyok - leszámítva a szüleimet.

Épp London egyik forgalmas utcájában sétáltunk mikor megláttam egy fagyizót.

- Fagyii!! Veszünk? - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Persze. - vigyorgott rám.

- Egy joghurt-erdei gyümölcsöt és egy karamellát kérek. - mondtam a pultos lánynak.

- Én pedig kettő csokit. - követett Harry.

- Négy font lesz. Köszönöm! Sziasztok! - köszönt el.

Egy darabig még sétálgattunk és mikor a Regent's parkba értünk leültünk a fűbe. Meleg volt. Legalábbis Londonhoz képest. Sokan kihasználták a jó időt és kiözönlöttek: játszani, kacsát etetni, biciklizni, piknikezni, stb..

- Min gondolkozol? - zökkentett ki gondolatmenetemből Harry.

- Hogy milyen meleg van. És hogy sokan kijöttek.. amúgy ha megettük, mit csinálunk?- kérdeztem

- Hát... ma este elvileg elutazunk a hétvégi kis házunkba gyakorolni, pihenni, meg ilyenek. Nincs kedved velünk jönni? - mosolygott

- De szívesen elmegyek.. de nem akarok zavarni. Ha pihennetek kell akkor nyugalomra van szükségetek.. -

- Nem zavarsz senkit Lily. Mindenki szívesen lát.. és Louis barátnője is jön, Eleanor. Legalább őt is megismered. Ha gondolod hívd meg az egyik barátnőd is. - nyugtatott meg

- Hát jó... elindulunk hozzánk? Összeszedem a cuccom... és szólok Aprylnek - kérdésemre bólintott, és már el is indultunk fekete Range Rover-jéhez. Elővettem telefonom és tárcsáztam Aprylt.

- Szia picurr, jó hírem van! A hétvégére lemegyek Harryékkel a weekend házukba és te is meg vagy hívva!! - a következő pillanatban már nem hallottam semmit, mert Apryl úgy belesikított a telefonba hogy megsüketültem...

- Jejejejejejejjejejjeje!!! Imádlak baby, már pakolok is! - kiáltozott

- Okés, kb 40 perc és ott vagyunk. Puszi! - tettem le

Beléptünk az ajtón és csak Anna és Adam volt otthon. Mindketten a szobájukban voltak, így zavartalanul felmentünk szobámba.

- Szép házatok van. - nézelődött Harry - te rendezted be a szobád?-

- Anyukám. De az apróságok az enyémek - vigyorogtam rá majd elkezdtem szedni a cuccaim. Nemsokára kész is voltam. Benyitottam Adamhez, aki épp tanult.

- Majd jövök, elmentem! Mondd meg anyának hogy majd ha hazaért hívjon fel és ne aggódjatok. Csáá! - hadartam el gyorsan

- Oké.. na, szia- hesegetett ki. 

Beültünk autójába és elindultunk hozzájuk. Útközben felvettük Aprylt is.  Mikor odaértünk már mindenki náluk várt. Beültek - néhányan Harry kocsijába, mások Louishoz - és indultunk is. Egy nagyon jó hétvége elé néztünk, immáron együtt Harryvel ♥

6.rész

Őrjítő üresség..

'Az ajtóból még visszapillantottam rá, mire egy könnycsepp gördült le arcomon. Kisétáltam és elmentem...'

Csak sétáltam, de nem tudtam merre. Nem tudtam hol vagyok, csak mentem el.. fájt, hogy otthagytam de nem tehettem mást... így lesz a legjobb. Mindkettőnknek. Egy ismerős környékre kerültem. Megláttam egy buszmegállót, odamentem és megnéztem merre megy. Szuper. Innen már tudom az utat..

.. Leszálltam a buszról és elkezdtem sétálni felfele a hegyre. A pálya mellett mentem el, de nem foglalkoztam vele.. semmi sem érdekelt. Eldöntöttem, hogy nem hagyom magam. Nem fogok egy ilyen eset miatt összedőlni. Mostantól semmi, de semmi nem állhat a boldogságom utába, maximum én. De mostantól nem fogok elbukni és mindent helyrehozok. Újrapróbálom az életet. Mindent

 Becsengettem és anya nyitott ajtót

- Szia kicsim, hát te merre voltál? - kérdezte meglepetten.

- Hosszú sztori.. majd elmesélem. - mosolyogtam rá. Gondolkodtam hogy azzal letudom hogy Aprylnél voltam, de nem fogok neki hazudni. Nem szokásom amúgy sem és ha mégis hazudnék valakinek, nem az anyukámmal kezdeném..

- Rendben. Éhes vagy? Csináltam rántott sajtot. - próbált kedvemre tenni.

- Igen, köszi. Mindjárt éhen halok! - nevettem halkan. Felrohantam a szobámba, ledobtam a cuccaim és már indultam is hogy jól belakmározzak.

- Na csá. Mi van veled csajszi? - üdvözölt Adam.

- Helloka. Semmi különös.. és veled? - adtam bőséges válaszomat.
- Új csajom van. Amúgy semmi itt se.. - na, újabb csaj. Ő már csak ilyen... És a mi beszélgetéseink is ilyen eseménydúsak.
Lassan az egész család a konyhába tömörült és együtt megebédeltünk. 
- Köszönöm, nagyon finom volt anyu! - adtam egy puszit arcára, majd betettem a mosogatógépbe az edényeimet és felmentem tanulni. Épp a matekkal bajlódtam, mikor anya benyitott.
- Szia kicsim. Nem akarlak zavarni, csak beszélgetni jöttem. - mosolygott rám
- Nem zavarsz, gyere nyugodtan! - viszonoztam mosolyát.
- Szóval? Mesélj mi történt.. - érdeklődött, teljes nyugodtsággal. Anya sosem haragudik semmiért és mindig megértő. Nála jobb anyát elképzelni sem tudnék.
- Szóval mikor Jake-el elmentem, megmutatta mi, hogy megy és adott nekem is egy feladatot..... - és elmeséltem az elmúlt napomat percről percre. Végig figyelmesen hallgatta és válaszképpen egy nagyot bólintott.
- Értem... hát nem unatkoztál, az biztos. És milyen ez a Harry fiú? - érdeklődött - Kedves? És helyes? - ezen nevetnem kellett. Régen is megbeszéltük az ilyen dolgokat de eddig még nem érdeklődött így egyetlen fiú után sem akit megemlítettem, vagy bemutattam neki.
- Helyes igen és nagyon kedves, esküszöm nála rendesebb sráccal még sosem találkoztam... fogalmam sincs mi ütött belém, de anya.. elhatároztam hogy helyrehozom az életem és ha készen állok, újra megpróbálom.. de még nem megy... - néztem rá szomorú tekintettel.
- Ez érthető kicsim... - simogatta meg vállamat - még csak most mentetek szét Kyle-al és rendbe kell hoznod magad. De nem nekem kell bizonyítanod, kincsem. Se nem Kyle-nak, Catéknek, vagy Harrynek. Csakis magadnak! Ezt ne felejtsd! - és jó szorosan megölelt. Felállt és kifelé sétált a szobámból de az ajtóból még biztatóan rám nézett.
- Köszönöm anyu! Szeretlek! - suttogtam, amit leolvasott a számról majd küldött egy puszit a levegőben és kiment. 
Nemsokára elkészültem a házikkal, úgyhogy bekapcsoltam a tv-t és a laptopomat. Felmentem twitterre, ahol Catéktől rengeteg üzenet jött hogy hol vagyok, mit csinálok, ne legyek hülye és semmi baromságba ne fussak bele. Kedves volt hogy aggódnak értem, bár én is ezt tenném a helyükbe. Válaszoltam nekik, majd lecsuktam a laptopom és a tv-re meredtem. A One Directionről volt szó. Az interjú, amire én is elkísértem őket. Végig csak Harryt tudtam nézni és egy pillanatra nem vettem le róla tekintetem.
Lecsuktam szemeim és idegesen kikapcsoltam a tv-t. Nem bírtam... de muszáj! Emlékezz mit mondtál! Hogy nem adod fel, és újrakezded az életet. Mostantól nem fájhat semmi és nem törhetsz meg semmikor sem!
 Hátra dőltem ágyamban és úgy aludtam el..

Másnap reggel hatkor csörgött az órám, hisz hétfő van! 
- Kussoooolj....! - morgolódtam. Kis lustálkodás után kikászálódtam az ágyból és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Mikor teljesen késznek nyilvánítottam magam leszaladtam, bedobtam néhány zacskó kaját a táskámba, a szokásos puszi anyának és irány a suli... 
Mikor beértem Apryl rögtön a nyakamba ugrott.
- Lily nagyon hiányoztál! Ügye nem csináltál marhaságot?!- aggódott, majd mindkét karomon feltűrte ruhám ujját és a csuklómat vizsgálgatta nem vágtam-e fel ereimet.
- Nyugi már, azért hülye nem vagyok! - mosolyogtam rá. Nekem is hiányzott, pedig egy napja láttam utoljára.
- És hogy menekültél meg? - kérdezősködött.
- Harry megtalált. - mosolyogtam rá ismét. Már nem tudtam szomorú lenni a történtek után. Csak örülni tudok hogy van egy ok, amiért úgy érzem érdemes újra felépülnöm. Új fordulatot vett az életem.
- Harry?? Úgy érted..... HARRY STYLES????? - ugrott fel meglepetten és izgatottan. Bakker! Tényleg... Apryl One Direction fan! És még nem is meséltem neki hogy ismerem őket..
- Igen, de nyugi.... - próbáltam kicsit csitítani, de elég nehéz volt.. - Nem mondhatod el senkinek max Catnek és bocs el is felejtettem mondani hogy ismerem a bandát. Mikor Jake megmutatta a melóját, kiderült hogy ő a menedzserük és adott nekem egy picike munkát velük kapcsolatban. Aztán Harry az esőben a földön feküdve megtalált de nem volt nálam a kulcsom így náluk aludtam.. - beszédemet a csengő szakította meg. - De az egész sztorit majd szünetben elmesélem, ígérem! - tudtam hogy minden egyes másodpercre kíváncsi, de most mennem kellett fizikára. Mivel ő az évfolyamon egy másik osztályba van, nem együtt voltak az óráink, csak a nyelvórák.
Következő szünetben már ott kattogott az osztályunk előtt, majd mikor kiléptem már el is kapta a kezem és rohant velem Cathez (Cat egy osztállyal feljebb jár).
- Nyugi, nem ezen a sztorin múlik az életed! - próbáltam megnyugtatni, ismét sikertelenül
- De igen, mert meghalok ha nem meséled el milyen Niall!!!!! - ja, és mellesleg Niallért él-hal.
- Lily!! Jesszusom, ügye minden oké?? - ugrott Cat is nyakamba.
- Persze Cat, minden rendben van, csak a mi kis őrült barátnőnk nincs, mert megtudta hogy a ismerem Niallékat. - nevettem, majd Cat is de Aprylnek nem volt olyan mulatságos. Nagyon izgatott már. 
Leültünk egy padra és elmeséltem a sztorit.

A nap elég lassan telt, de valahogy túléltem. Mikor kiléptünk a suliból Cat előkapott egy cigit és rágyújtott, mire mi meglepetten néztünk rá. - Egyikőnk sem cigizik rendszeresen, max bulikban. Cat néha rágyújt de nem klinikai eset. Egy héten egyszer-egyszer. De valahogy mindig meglep..
- Most ne nézzetek úgy rám mintha még nem láttatok volna fehér embert... - nevetett.
- Semmi gond cica, megengedem... - vonogatta szemöldökét és beszélt eltorzított hangon Apryl.
Leültünk a suli melletti parkba beszélgetni, mire azt a kérdést tette fel Cat, amit nem akartam.. nem azért mert nem akartam beszélni róla, hanem mert féltem hogy nem bírom megtartani a fogadalmam. Hogy nem bírom ki..
- És mi volt a göndörkével? - arcára kaján vigyor húzódott.
Lesütöttem szemeim és elkezdtem:
- Mikor megtalált felvett a földről és betett a kocsiba.. Nem tudtam abbahagyni a sírást, ő pedig vigasztani próbált. Aztán amikor nem találtam meg a kulcsom elvitt hozzájuk. A kocsiban elaludtam, így bevitt és az ágyában aludtam. Mikor felkeltem nem volt ott senki én pedig szomorúan bambultam ki a fejemből. Bejött a szobába és mellém ült, egy keveset beszélgettünk aztán vállára hajtottam fejemet és ott aludtam el. Mikor később felébredtem szorosan Harry karjaiban feküdtem, aztán láttam róla képeket, azokról is beszéltünk. Később lementünk enni, én meg mikor végeztem kimentem a kertjükbe ahol volt egy pad, amit egy lámpafüzér nagyon szépen bevilágított. Ott beszélgettünk, mondtunk magunkról dolgokat és énekeltem neki. - mosolyra húzódott a szám és egy kicsit el is pirultam... - Majd hülyéskedni kezdtünk... - ahogy visszaemlékeztem.. ledermedtem és hangom elcsuklott....- és... megcsókolt. Aztán én őt.. De elhajoltam és azt mondtam hogy: nekem ez még nem megy és hogy még nem vagyok rá kész... Hülye voltam. Pedig mit meg nem adtam volna érte. Felrohantam a szobájába és onnan néztem őt. Elsírta magát, majd felnézett, egyenesen rám és én is elkezdtem sírni. Az ágyában aludtam el, ő pedig lenn a kanapén. Reggel felkeltem, ő még aludt. Írtam neki egy kis levelet és elmentem... Egy seggfej vagyok. De eldöntöttem hogy mindent újrakezdek és felépülök. Mostantól nem törhet meg semmi.. De ha készen állok, visszatérek hozzá.
 Ők csak néztek rám és gondolkodtak a sztorin..
- Ez nagyon aranyos sztori. Lily, semmiképp ne hagyd elmenni! Én csak ennyit tudok hozzáfűzni... - mosolygott rám Cat és megsimogatta vállam.
- Egyet értek, én pici Lilym! - ölelt meg Apryl - Szedd össze magad és keresd meg. Jól ismerlek, és látom rajtad hogy sokkal jobban szereted mint bárki mást eddig. - jól estek a bátorító szavak és én is így gondoltam. Még sosem szerettem így, senkit..

~ Harry szemszöge ~

A kanapén ébredtem olyan 11 körül. A házban csend volt, gondoltam Lily még alszik. Még mindig fájt ami történt. Haragudni sosem tudnék rá... mindennél jobban szeretem. Akármennyit várok rá, ha ezt kéri. Bármit megteszek hogy egymáséi legyünk..
 Mikor felültem egy cetli volt előttem a kis asztalon.

' Szia Harry! Amikor ezt olvasod, már nem vagyok ott. Köszönöm hogy megmentettél és mellettem voltál amikor nagy szükségem volt rá. Talán ha akkor nem jössz értem teljesen összetörök. Ami tegnap történt.. csak szeretném hogy tudd, én nem bántam meg csak nem volt még tökéletes. Viszont most elhatároztam hogy újrakezdek mindent. Erősebb leszek és - ha akkor is tudnál szeretni - visszatérek. Most ez kicsit hülyén hangzik, de szeretném hogy tudd: nagyon szeretlek és mindig is szeretni foglak, Lily xx'

Szívem majd megszakadt.. bármit is tesz szeretni fogom. Várok rá. Hogy visszatérjen...

.... 

~ Lily szemszöge ~

Már majdnem két hét telt el azóta, hogy a dolog történt. Hogy mi van velem? Újjáéledtem. Olyan vagyok, mint mindig is voltam. Boldog... leszámítva egy dolgot. Mióta Harryvel nem találkoztam nem érzem magam teljes embernek. Boldog vagyok és minden rendben... de magamnak nem tudok hazudni.. szívem üresen tátog szerelem után éhezve.. Őrjítő ez az üresség. Nem tudok mit tenni mindig csak rajta jár az agyam.
 Kinyitom a laptopom és felmegyek twitterre. 'keresés: Harry Styles'
' Harry Styles: Mai fotózásunk eredménye. Vélemény? xx '

' Harry Styles: @Real_Liam_Payne még egy ilyet kell tartani. @NiallOfficial milyen volt a torta? eléggé hidratálta a pórusokat? :D xx '
Szám mosolyra húzódott.. olyan hülyék. De imádom őket. Nem bírom tovább. Találkoznom kell Harryvel. Szükségem van rá! Azt hiszem készen állok... 

5. rész

Ki tudja ha én magam sem...

( közben hallgasd ezt: http://www.youtube.com/watch?v=QXwPUYU8rTI )

'Rettenetesen boldog voltam de valami nem passzolt... Nem volt teljesen tökéletes. Valami motoszkált bennem és nem tudtam hogy mi...'

Zavarban voltam.. Az előbb megcsókoltam azt, aki mellett igazinak és boldognak érzem magam. De valami nem volt rendben.. Nem voltam még rá kész. Alig egy fél hete lett vége egy fél éves kapcsolatomnak és még nem érzem úgy hogy most ez simán menne. Harry egyszerűen tökéletes... mindennél jobban szeretném ha most a pillanat is az lenne, de nem megy. Nem tudom megtenni.. elhajoltam tőle de nem tudtam szemébe nézni.

- Bocsáss meg... - mentegetőztem.

- Mi a baj? - aggódott.. aranyos

- Nekem még nem megy... most még nem.. - megfordultam és elkezdtem a ház felé sétálni. Egy könnycsepp fojt végig arcomon majd mikor beértem a házba gyorsabb lépteket vettem. Már ömlöttek könnyeim.. nem értem magamat. Egyik percben még mit nem adnék hogy megölelhessem a másikban pedig sírok mert megcsókoltam. De ki tudja ha én magam sem... ? Talán túl gyors volt az egész.. Harry szobájába érve az ablakhoz léptem. Néztem a kertet, ahogy egyedül ül a padon és maga elé mered. Zavartnak tűnik és csalódottnak. Én tettem ezt vele. Átadtam neki a szomorúságom és most őt marcangolja. 

Csak néztem ahogy szemei a földet fürkészik.. egy könnycsepp csordult ki szeméből. Fájt így látni főleg, hogy én vagyok az oka annak a könnycseppnek. Ekkor felnézett egyenesen rám. Én pedig ott álltam mozdulatlanul. Egy percig csak így néztük egymást majd újra előtörtek belőlem könnyeim amik eláztatták egész arcomat.. még mindig egymást néztük mikor hátra léptem és lefeküdtem ágyára. Illatát újra és újra magamba szívtam. Szívem majd meg szakadt. És álomba merültem.

~ Harry szemszöge ~

Mikor felkelt lementünk enni, közben a Simpson családot néztük. Egyszer csak felállt és kisétált a kertbe majd leült a padra. Felkapcsoltam a lámpafűzért amitől olyannak látszott mint egy angyal. Csak nézett meglepetten, mire én a kezébe nyomtam egy párnát és egy takarót. Elhelyezkedett majd beszélgetni kezdtünk. Röviden bemutatkozott és én is meséltem magamról. Megtudtam hogy énekel és zenél. Elénekelt nekem egy számot, gyönyörű volt a hangja. Élvezte hogy énekel és ezt át is adta a közönségnek - perpillanat nekem. Ahogy énekelte... azt hiszem beleszerettem.. mellette olyan igazinak érzem magam.. olyan valódinak. Nem a One Direction egyik híres énekesének.. hanem egynek a sok ember közül. Olyan természetesen kezel mintha már tíz éve ismernénk egymást. Valahol máshol érzem magam vele, valahol, ahol boldog vagyok és semmi sem szab ennek gátat..

 Beszélgetésünk közepette csönd telepedett ránk, ő csak meredt maga elé.. biztos Rajta gondolkodik. Rettenetes volt így látni. Össze van törve és semmi sem zökkenti ki őt ebből az állapotból. Úgy szeretnék neki segíteni.. de ezt csak magával tudja megbeszélni.

Valamit mondott de nem hallottam..

- Tessék? - mosolyogtam rá.

- Semmi. - erőltetett magára egy mosolyt és megint csak nézett maga elé.. Megöleltem. Nem bírom tovább.. nem nézhetem tétlenül ahogy összeomlik.

- Látom hogy van valami baj.. Lily, ha bármi van, nyugodtan mondd el, én segítek amit csak tudok! Megbeszéljük. Tudd hogy mindig itt vagyok ha menedékre vágysz! - próbáltam megnyugtatni. Szeme felcsillant.

- Köszönöm! - bökte ki és megölelt. Rettenetesen jó érzés megölelni. Minden egyes alkalommal ahányszor karjaimba zárhatom.... semmi máshoz nem tudom hasonlítani..

- Milyen szép hajad van. - dicsérte meg
- Köszönöm. Szerintem is - halkan felnevetett
- Imádom a barna hajat. Olyan szép... 
- Szerintem is. - viccelődtem tovább
- És a göndör is nagyon szép. - ment bele játékomba.
- Egyet értek. - erre felnevetett és egy öklöst adott karomba mire én tetettem a sérültet. - Áu.. de erős vagy. De ezt még megbosszulom! - készültem volna a hasánál csikizni, észrevette mi a tervem, felugrott és menekülni próbált volna, de elkaptam. Csikizni kezdtem mire hirtelen megfordult és csak pár centire volt egymástól fejünk.. mindketten ledermedtünk majd közelebb hajoltam és ajkaink egymásra tapadtak. Agyam kikapcsolt és csak a pillanatnak éltem. A fellegekben voltam, semmire sem tudtam gondolni.. csak rá... karjaimban legféltettebb kincsemre a világon. Kezét nyakam köré fonta és erősen fogta. Semmi sem tudta volna szétválasztani. Egy hosszú, varázslatos csók után elváltunk egymástól, de szájunk újra egymásra tapadt. Majd elhajolt és szorosan megölelt. Elhúzta magát és a földet kezdte fürkészni. Valami nem volt rendben..

- Bocsáss meg... - szólalt meg.

- Mi a baj? - nem értettem. Mi történt? Mit tettem...?

- Nekem még nem megy... most még nem.. - megfordult és bement a házba. 
Leültem a padra és a kérdések villámgyorsasággal keringtek fejemben: Miért mászott ki ölelésemből? Miért rohant be a házba? Miért csókolt meg ha nem is akarta? ...Vagy akarta? 

 Össze voltam zavarodva.. fájt. Nagyon fájt. Azt, akit az életemnél is jobban szeretek egyszer a karjaimban van máskor pedig eldob magától? Szívem majd meghasadt... egy könnycsepp csordult ki szememből és fojt végig arcomon. Felpillantottam szobám ablakára és ott állt. Engem nézett. Szeméből fájdalom sugárzott. De olyan szép volt.. gyönyörű. Úgy akartam. Csak őt.. senki mást.. Még sosem éreztem így egyetlen lány iránt sem. Egy kis ideig csak néztük egymást majd szeme könnybe borult és utat engedve nekik apránként végigfolytak arcán. Tudtam hogy ugyanazt érzi mint én... de akkor miért mondott nemet ha ő is szeret? 
Elfordult és elment. Itt hagyott.. úgy éreztem egyedül maradtam...

~Lily szemszöge~

Reggel Harry ágyában ébredtem, egyedül. Előkaptam telefonom, de az a tegnapi eső miatt tönkrement. Az újonan vásárolt ruhák közül kivettem párat és felvettem őket: 

Lementem a földszintre és Harry ott aludt a kanapén. Olyan aranyos volt.. Írtam egy kis üzenetet neki, adtam egy puszit homlokára és a kijárat felé kezdtem sétálni. Az ajtóból még visszapillantottam rá, mire egy könnycsepp gördült le arcomon. Kisétáltam és elmentem...

4.rész

'I could stay awake just to hear you breathing 

Watch you smile while you are sleeping 

I could stay lost in this moment forever...'

~Harry szemszöge~

 Egy ideig mindketten csak néztünk az esőt az ablakon keresztül, majd vállamra hajtotta fejét én pedig átöleltem. Menedéket keresett, megnyugvást, egy helyet, ahol nem bánthatja senki. Én mindig itt leszek neki, ezt megígérhetem! Szép lassan elaludt, én pedig csak ültem, ölemben egy lánnyal, kit egyre inkább úgy éreztem mindennél jobban tudnék szeretni. Befészkelődtem ágyamba ő pedig még jobban hozzám bújt.
Éreztem illatát, amit mint valami drogot: lélegeztem be és nem tudtam megunni. Úgy éreztem tökéletesen boldog vagyok..
 Csak néztem a karjaimban elterülő lányt.. lágyan testére omló szőkés-barna haja varázslatosan fénylett, arca sugározta a lágyságot, szemének alakja és a fölötte vonuló szemöldöke barátságos látványt adott. Egy gyönyörű lányt láttam magam előtt. Szája pillanatokra mosolyra húzódott. Örültem hogy boldog. De vajon igazából is boldog? Vagy csak álmában? 
- Ébren maradnék, csak hogy halljam, ahogy lélegzel, nézni ahogy mosolyogsz, miközben alszol, el tudnék veszni ebben a pillanatban, örökre...

~Lily szemszöge~


 Harry karjaiban ébredtem de ő nem aludt. Csak nézett rám aranyos tekintetével.. mosolyra húzódott a szám, akaratlanul is
- Szervusz, álomszuszék! - köszöntött hatalmas vigyorral arcán
- Szia - viszonoztam mosolyát - mennyi az idő?
- Tizenegy körül lehet. Nem vagy éhes? - kérdezte
- Öm.. de egy.. picit - mosolyogtam rá zavartan. Csak így beállítok miután kiment a zuhogó eső alól és még kaját is kunyizzak? Persze hogy zavarban voltam..
- Na gyere velem - mosolygott, majd felpattant, de az ajtóban megvárt.
Mikor leértünk Louis épp a tv előtt ült és a répáját rágcsálta.
- Louis van valami kaja? - kérdezte Harry
- Asszem nincs, de ott a pizza futár száma a konyhapulton. - mutogatott hátra de közben egyetlen pillanatra nem vette le a szemét a tv-ről.
- Milyen pizzát kérsz? - fordult hozzám Harry.
- Legyen sajtos-sonkás-kukoricás - mosolyogtam rá. Bólintott és már tárcsázta is a számot. Én leültem Louis mellé majd nemsokára Harry is mellénk ült. 
- Ez micsoda? - kérdeztem Louist és közben a tv-re mutogattam.
- Valami horror film de tök vicces én végig röhögtem rajta. - nevetett. Nagyon izgalmas lehet egy ilyen horror film.. - Skacok, magatokra hagylak, Eleanorral randizunk ne várjatok, bár szerintem nem is fogtok. - kacsintott egyet, majd fölhúzta cipőjét, felkapott egy répát és már kinn is volt az ajtón.
- Na mit nézzünk? Vagy folytassuk ezt a felettébb izgalmas horror filmet? - fordult felém Harry majd rápillantott a tévére ahol épp egy baltával próbáltak megijeszteni egy kislányt.
- Választok egy másikat. - mosolyogtam rá, majd felálltam és elkezdtem keresgélni a filmek között. Végül a Buliszervíz c. film mellett döntöttem és betettem a lejátszóba. Nemsokára a pizza is megjött így már teljes volt a házimozink. 
 Harry felállt és kiment a konyhába. Mikor épp harapok bele a pizzámba, valami nagyon elkezdi csípni a számat. Üvöltve rohantam ki a konyhába, kikaptam a hűtőből egy üveg tejet és lehúztam a felét.
- Te aztán szomjas lehetsz...! - tört ki a röhögés Harryből
- Nem vicces, nagyon csípett!! - szóltam le de nem tudtam megállni hogy ne röhögjek saját őrültségemen.
- Csípős, a sonkás pizzán? - nézett rám idióta tekintettel
- Esküszöm!! - próbáltam komoly lenni, de persze nem ment... majd lehajoltam a mosogató fölé és letöröltem a tejet ami a szám körül volt. Harry nem értette mit csinálok, mert hajam eltakarta arcomat így közelebb hajolt, hátha lát valamit és mikor felegyenesedtem kb öt centi volt közöttünk. Mélyen a szemembe nézett ami kicsit kezdett kínossá válni, majd kezével megfogta állam és ajkaihoz húzta enyémet. A sokszor említett pillangók keringőt jártak gyomromban és vérnyomásom is gyorsan az egekbe szökött. Egy hosszú csók után elvált szája az enyémtől, szemembe nézett és elmosolyodott, majd derekamnál szorosan magához láncolt.
- Ha tudnád mennyire vártam hogy megtehessem ezt.... - hangja lágyan csengett. Én csak egy hatalmas mosollyal válaszoltam, amit nem látott, de nem tudtam megszólalni.. Majd elhúzódtunk egymástól és visszamentünk a filmhez. Azt nem tudom hogy mi volt a film folytatása mert nem tudtam semmire sem figyelni csak ajkaink folytonos egymáshoz tapadására. A fellegekben éreztem magam.. ' a felhők fölött 3 méterrel' jártam...

... kinyitottam szemeimet... 
-Ne! Ne!! Nem hiszem el... Csak egy álom volt.. - futott át agyamon - Mért kell mindig kínozni? 

- Nahát, felébredt a kisasszony! - mosolygott rám Harry. Karjaiban feküdtem szorosan hozzáláncoltam magam.. álmomban.
- Hát igen, legalább megtudtuk hogy medve, az nem vagyok - vigyorogtam rá.
- Na, mi ez a kicsattanó jókedv? - kérdezősködött. 
- Már sokkal jobban vagyok. - mosolyogtam rá. Boldog voltam.. habár az álmom még mindig elszomorított.
Egy kis ideig még heverésztünk az ágyán, majd felálltam és körbenéztem a szobájában. Megláttam az egyik polcán kis kori képeket róla és a családjáról. Nagyon aranyosak voltak.
- De cuki!! Ez te vagy? - mutattam az egyik fotóra.
- Igen, a nővéremmel voltunk a vidámparkban. Nagyon tetszett és nyertem egy macit is egy játékban. - vigyorgott, majd az ágyán levő plüss medvére mutatott.
- És ez? - kérdeztem rá egy másik képre.
- Ez otthon volt, anya holmijai közül kivettem egy melltartót és magamra húztam. Nagyon büszke voltam magamra. - nevettünk. Vicces fotó volt.
Hirtelen egy hatalmasat korgott a gyomrom amin mindketten felnevettünk.
- Talán... nem vagy éhes? - nevetett
- Öm... azt hiszem de... Nagyon is!!!! - nevettem vele.
Lementünk a földszintre ahol nem volt senki. A hűtőn hagyott egy cetlit Louis amin ez állt: 'Elmentem Eleanorral és Niallal bulizni majd jövök!' .
- És még csak nem is szólt... - mérgelődött Harry, de szája sarkában ott volt egy mosoly, így látszódott hogy nem gondolta komolyan.
Kinyitotta a hűtőt és kivett néhány tál ételt majd megkérdezte: 
- Mennyit kérsz? - tortilla volt. Imádom!!!
- Hát... hármat.. ha nem túl sok - mosolyogtam rá ártatlanul.
- Te aztán nagyon éhes lehetsz! - mosolygott rám és elkezdte készíteni.
- Mindig ennyit eszem. - nevettem halkan. Elindultam a nappali felé és bekapcsoltam a tv-t. Otthon éreztem magam.. ha megkérdezném úgyis azt mondaná hogy: 'használd nyugodtan' meg 'érezd otthon magad' szóval megspóroltam néhány kérdést és rögtön kényelembe helyeztem magam. Nemsokára Harry is leült mellém és elkezdtünk enni. Valami borzasztó szappanopera ment a tv-ben így elkezdtem kapcsolgatni... Simpson család.. okké! És néztük..
 Mikor vége lett felálltam, majd úgy döntöttem kimegyek a kertbe. Nagyon szép volt. Gondozott virágok, szépen lenyírt fű... és egy kövekkel kirakott út végén egy kőpadot pillantottam meg. Odasétáltam és leültem. Hideg volt.. Egyszer csak felkapcsolt egy lámpafüzér és szép, sárgás fénnyel világította be a padot és szűk környékét. Megpillantottam Harryt aki előttem állt kezében két párnával és egy takaróval. Magam alá raktam egy párnát és betakaróztam.
- Tetszik? - kérdezte hatalmas mosollyal arcán
- Igen.. nagyon szép! - mosolyogtam rá.
- És.. mesélsz valamit magadról? Alig ismerlek. - érdeklődött.
- Hát... Mikor születtem Franciaországban laktunk, aztán kb 6 éves koromban átköltöztünk Magyarországra. Szerettem ott lakni, bár egy dolgot nem annyira: kissé eldugott hely és kb mindenki nagy ívben tesz rá.. Ez apa cégét is lerontotta és ide kellett költöznünk. Régen is jártunk ide ki, mert apa angol és magyar úgyhogy sokat jöttünk a nagyszülőkhöz. Aprylt például kis korom óta ismerem, apa egyik barátjának a lánya. Azóta imádom, hogy megláttam. - mosolyogtam az emlékeket felidézvén - Anya francia és az ő ágán már meghalt a nagypapám. Azért laktunk ott hogy gondozhassuk. Nagymamámmal már rég elváltak ezért ő nem kívánta gondozni.. Nagyon szeretek kreatívkodni és 5 éves korom óta zongorázom és éneklek. Imádok utazni és fotózni, párszor nyertem fotópályázatot is.  És most több nem jut eszembe. - vigyorogtam.
- Hűha..! Nem gondoltam volna hogy van benned francia és magyar is. És hogy kreatív vagy, azt sem tudtam, de nagyon jó ha az vagy.. sokszor segít. Azt észrevettem hogy hosszú, vékony ujjaid vannak, azért hát sejtettem hogy zenélsz. - arcán hatalmas mosolya egy pillanatra nem hervadt le - Énekelsz nekem valamit?
- A-a ki van zárva! - ellenkeztem
- Naaa. Légysziiii - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Nem fog hatni a kiskutya tekintet! - vigyorogtam rá mint egy idióta.
- Ha énekelsz, megígérem, hogy én is! - alkudozott.
- De te énekes vagy! Amúgy is énekelnél nekem - nevettem
- Jó jó ez igaz... de kéérlek! - próbálkozott. Majd mikor látta hogy nem fogok, tovább kérlelt mindaddig, amíg bele nem mentem, csak hogy ne folytassa a 'légyszi'-zést. Elénekeltem neki a Beautiful -t (hallgatás közben olvasd tovább:) - szerk.). Mikor végeztem, tekintete furcsa volt..
- Jéézusom! Ennyire rossz volt?? - kérdeztem meglepődve.
- Ennyire rossz volt?! Mi az hogy rossz? Ez... ez.. ez egyszerűen....... hihetetlen volt, gyönyörű volt!! Váo! Nem semmi.. fantasztikus a hangod! Miért nem indultál még el ezen a pályán? - kérdezte döbbenten.
- Komolyan? Köszönöm! - nagyon boldog voltam, csak vigyorogtam mint egy kretén - Nem szeretek közönség előtt énekelni.. olyankor leblokkolok és nem megy... képtelen vagyok. Sokkal jobban szeretek magamnak énekelgetni. És persze zongorázni. Van egy kis 'studióm' apa vette nekem és néha felveszek egy-két számot. -
- Szívesen meghallgatnám! - mosolygott mint a vadalma.
- Majd egyszer - kacsintottam rá majd ránéztem és libabőrös volt.. 
- Fázol?
- Kicsit.. - nézett rám zavartan. Lehúztam magamról a takaró felét és betakartam vele őt is. Mivel nem volt túl nagy a takaró kicsit közelebb ültem
- És te? Mesélsz magadról? - érdeklődtem.
- Öm.. persze. Holmes Chapelből jöttem, van egy nővérem és egy húgom. Nagyon szeretem a családom, sokat segítettek nekem. 16 éves voltam amikor jelentkeztem az x factorba. Anya kísért el. - huncut vigyor ült arcára amin felnevettem. - Naa nem ér kinevetni!!!
- Nem azon.. nem, én nem... szóval izé.. - eljátszotta hogy besértődik és hülye fejeket vágott. Nem bírtam, kitört belőlem a röhögés. Már majdnem a földön fetrengtem mikor hülyén nézett rám de ő is elkezdett röhögni.. rajtam. Így már egymáson röhögtünk, de mint két retardált zebra. Kb 10 perc röhögés után lenyugodtunk és tovább mesélt:
- Na, szóóval ott tartottam, hogy anya kísért el - ezen megint kitört belőlem a röhögés de abbahagytam, ne kezdjük újra...:D - ... hahahaha. -gúnyolódott. Persze csak viccből. -  Na és egyedüli előadóként jelentkeztem és csak a mentorok házában tettek össze minket a fiúkkal. Aztán azt mondták hogy együtt, folytathatjuk a versenyt.. úgyhogy összeálltunk, kitaláltunk egy nevet és tessék... itt vagyunk. - mosolygott elégedett tekintettel - Büszke vagyok arra amit tettünk, komolyan! Ja és visszatérve ráám, dobolok és énekelek. - ki gondolta volna - Szeretem a sütiket és Louist. - huncutul vigyorgott és szemöldökét húzogatta amin ismét elnevettem magam. Lassan csönd telepedett ránk..
 Néztem magam elé és gondolkodtam. Rajta. Igen, Harryn. Nagyon aranyos srác... Olyan jól érzem magam a társaságában.. Fel tudott vidítani, amikor senki más. Vajon  miért? Milliónyi kérdés cikázott fejemben. Úgy megölelném.. Bár igaz lett volna az álmom. Vagy nem? Most akkor mi van veled Lily? Mit érzel?
- Magam sem tudom.. - suttogtam magam elé. Annyira belemerültem gondolataimba hogy észre sem vettem hogy ott ül mellettem Harry..
- Tessék? - ránéztem és arcán, mint mindig, ismét az az aranyos mosoly terült el. Miért kell ilyen édesnek lennie??
- Semmi. - viszonoztam mosolyát kissé zavartan.. Újra magam elé kezdtem meredni. Tudtam hogy néz. Éreztem. Majd hirtelen megölelt. Én csak mosolyogva visszaöleltem.. Elhúzta magát és szemembe nézett
- Látom hogy van valami baj.. Lily, ha bármi van, nyugodtan mondd el, én segítek amit csak tudok! Megbeszéljük. Tudd hogy mindig itt vagyok ha menedékre vágysz! - nyugtatott meg, majd biztatóan rám mosolygott.
- Köszönöm! - mosoly húzódott számra és megöleltem. Olyan kedves velem.. mivel érdemeltem ki egyáltalán?
 Egy kis ideig még így ültünk a padon ölelkezve, majd a haját kezdtem el nézni
- Milyen szép hajad van. - dicsértem meg
- Köszönöm. Szerintem is - halkan felnevettem
- Imádom a barna hajat. Olyan szép... - gondolkodtam hangosan
- Szerintem is. - húzta tovább agyam
- És a göndör is nagyon szép. - adtam neki lehetőséget hogy megint viccelődjön
- Egyet értek. - erre felnevettem és egy kis öklöst nyomtam a vállára mire eljátszotta hogy kb eltörtem azt - Áu.. de erős vagy. De ezt még megbosszulom! - hasamra nézett én pedig levágtam hogy meg akar csikizni. Rettentően csikis vagyok! Felpattantam és menekülni akartam de elkapott. Elkezdett csikizni én pedig megfordultam aminek az lett a következménye hogy fejünk egy vonalban volt kb 10 centire egymástól. Kezei abba hagyták a csikizést. Mindketten lefagytunk és tekintetünk egymás szeme és szája között cikázott. Majd ajkaink találkoztak. Az álmom ugrott be. Előbújtak a pillangók is, és gyors táncba kezdtek gyomromban. Minden porcikám bizsergett, szívem gyorsabban vert. Kezem lassan nyaka köré fonódott majd egy hosszú csók után elváltunk egymástól. Újra szemezésbe kezdtünk, de szájunk ismét egymásra tapadt. Még egy hosszú csók után elváltam tőle és megöleltem. Rettenetesen boldog voltam de valami nem passzolt... Nem volt teljesen tökéletes. Valami motoszkált bennem és nem tudtam hogy mi...