4.rész

'I could stay awake just to hear you breathing 

Watch you smile while you are sleeping 

I could stay lost in this moment forever...'

~Harry szemszöge~

 Egy ideig mindketten csak néztünk az esőt az ablakon keresztül, majd vállamra hajtotta fejét én pedig átöleltem. Menedéket keresett, megnyugvást, egy helyet, ahol nem bánthatja senki. Én mindig itt leszek neki, ezt megígérhetem! Szép lassan elaludt, én pedig csak ültem, ölemben egy lánnyal, kit egyre inkább úgy éreztem mindennél jobban tudnék szeretni. Befészkelődtem ágyamba ő pedig még jobban hozzám bújt.
Éreztem illatát, amit mint valami drogot: lélegeztem be és nem tudtam megunni. Úgy éreztem tökéletesen boldog vagyok..
 Csak néztem a karjaimban elterülő lányt.. lágyan testére omló szőkés-barna haja varázslatosan fénylett, arca sugározta a lágyságot, szemének alakja és a fölötte vonuló szemöldöke barátságos látványt adott. Egy gyönyörű lányt láttam magam előtt. Szája pillanatokra mosolyra húzódott. Örültem hogy boldog. De vajon igazából is boldog? Vagy csak álmában? 
- Ébren maradnék, csak hogy halljam, ahogy lélegzel, nézni ahogy mosolyogsz, miközben alszol, el tudnék veszni ebben a pillanatban, örökre...

~Lily szemszöge~


 Harry karjaiban ébredtem de ő nem aludt. Csak nézett rám aranyos tekintetével.. mosolyra húzódott a szám, akaratlanul is
- Szervusz, álomszuszék! - köszöntött hatalmas vigyorral arcán
- Szia - viszonoztam mosolyát - mennyi az idő?
- Tizenegy körül lehet. Nem vagy éhes? - kérdezte
- Öm.. de egy.. picit - mosolyogtam rá zavartan. Csak így beállítok miután kiment a zuhogó eső alól és még kaját is kunyizzak? Persze hogy zavarban voltam..
- Na gyere velem - mosolygott, majd felpattant, de az ajtóban megvárt.
Mikor leértünk Louis épp a tv előtt ült és a répáját rágcsálta.
- Louis van valami kaja? - kérdezte Harry
- Asszem nincs, de ott a pizza futár száma a konyhapulton. - mutogatott hátra de közben egyetlen pillanatra nem vette le a szemét a tv-ről.
- Milyen pizzát kérsz? - fordult hozzám Harry.
- Legyen sajtos-sonkás-kukoricás - mosolyogtam rá. Bólintott és már tárcsázta is a számot. Én leültem Louis mellé majd nemsokára Harry is mellénk ült. 
- Ez micsoda? - kérdeztem Louist és közben a tv-re mutogattam.
- Valami horror film de tök vicces én végig röhögtem rajta. - nevetett. Nagyon izgalmas lehet egy ilyen horror film.. - Skacok, magatokra hagylak, Eleanorral randizunk ne várjatok, bár szerintem nem is fogtok. - kacsintott egyet, majd fölhúzta cipőjét, felkapott egy répát és már kinn is volt az ajtón.
- Na mit nézzünk? Vagy folytassuk ezt a felettébb izgalmas horror filmet? - fordult felém Harry majd rápillantott a tévére ahol épp egy baltával próbáltak megijeszteni egy kislányt.
- Választok egy másikat. - mosolyogtam rá, majd felálltam és elkezdtem keresgélni a filmek között. Végül a Buliszervíz c. film mellett döntöttem és betettem a lejátszóba. Nemsokára a pizza is megjött így már teljes volt a házimozink. 
 Harry felállt és kiment a konyhába. Mikor épp harapok bele a pizzámba, valami nagyon elkezdi csípni a számat. Üvöltve rohantam ki a konyhába, kikaptam a hűtőből egy üveg tejet és lehúztam a felét.
- Te aztán szomjas lehetsz...! - tört ki a röhögés Harryből
- Nem vicces, nagyon csípett!! - szóltam le de nem tudtam megállni hogy ne röhögjek saját őrültségemen.
- Csípős, a sonkás pizzán? - nézett rám idióta tekintettel
- Esküszöm!! - próbáltam komoly lenni, de persze nem ment... majd lehajoltam a mosogató fölé és letöröltem a tejet ami a szám körül volt. Harry nem értette mit csinálok, mert hajam eltakarta arcomat így közelebb hajolt, hátha lát valamit és mikor felegyenesedtem kb öt centi volt közöttünk. Mélyen a szemembe nézett ami kicsit kezdett kínossá válni, majd kezével megfogta állam és ajkaihoz húzta enyémet. A sokszor említett pillangók keringőt jártak gyomromban és vérnyomásom is gyorsan az egekbe szökött. Egy hosszú csók után elvált szája az enyémtől, szemembe nézett és elmosolyodott, majd derekamnál szorosan magához láncolt.
- Ha tudnád mennyire vártam hogy megtehessem ezt.... - hangja lágyan csengett. Én csak egy hatalmas mosollyal válaszoltam, amit nem látott, de nem tudtam megszólalni.. Majd elhúzódtunk egymástól és visszamentünk a filmhez. Azt nem tudom hogy mi volt a film folytatása mert nem tudtam semmire sem figyelni csak ajkaink folytonos egymáshoz tapadására. A fellegekben éreztem magam.. ' a felhők fölött 3 méterrel' jártam...

... kinyitottam szemeimet... 
-Ne! Ne!! Nem hiszem el... Csak egy álom volt.. - futott át agyamon - Mért kell mindig kínozni? 

- Nahát, felébredt a kisasszony! - mosolygott rám Harry. Karjaiban feküdtem szorosan hozzáláncoltam magam.. álmomban.
- Hát igen, legalább megtudtuk hogy medve, az nem vagyok - vigyorogtam rá.
- Na, mi ez a kicsattanó jókedv? - kérdezősködött. 
- Már sokkal jobban vagyok. - mosolyogtam rá. Boldog voltam.. habár az álmom még mindig elszomorított.
Egy kis ideig még heverésztünk az ágyán, majd felálltam és körbenéztem a szobájában. Megláttam az egyik polcán kis kori képeket róla és a családjáról. Nagyon aranyosak voltak.
- De cuki!! Ez te vagy? - mutattam az egyik fotóra.
- Igen, a nővéremmel voltunk a vidámparkban. Nagyon tetszett és nyertem egy macit is egy játékban. - vigyorgott, majd az ágyán levő plüss medvére mutatott.
- És ez? - kérdeztem rá egy másik képre.
- Ez otthon volt, anya holmijai közül kivettem egy melltartót és magamra húztam. Nagyon büszke voltam magamra. - nevettünk. Vicces fotó volt.
Hirtelen egy hatalmasat korgott a gyomrom amin mindketten felnevettünk.
- Talán... nem vagy éhes? - nevetett
- Öm... azt hiszem de... Nagyon is!!!! - nevettem vele.
Lementünk a földszintre ahol nem volt senki. A hűtőn hagyott egy cetlit Louis amin ez állt: 'Elmentem Eleanorral és Niallal bulizni majd jövök!' .
- És még csak nem is szólt... - mérgelődött Harry, de szája sarkában ott volt egy mosoly, így látszódott hogy nem gondolta komolyan.
Kinyitotta a hűtőt és kivett néhány tál ételt majd megkérdezte: 
- Mennyit kérsz? - tortilla volt. Imádom!!!
- Hát... hármat.. ha nem túl sok - mosolyogtam rá ártatlanul.
- Te aztán nagyon éhes lehetsz! - mosolygott rám és elkezdte készíteni.
- Mindig ennyit eszem. - nevettem halkan. Elindultam a nappali felé és bekapcsoltam a tv-t. Otthon éreztem magam.. ha megkérdezném úgyis azt mondaná hogy: 'használd nyugodtan' meg 'érezd otthon magad' szóval megspóroltam néhány kérdést és rögtön kényelembe helyeztem magam. Nemsokára Harry is leült mellém és elkezdtünk enni. Valami borzasztó szappanopera ment a tv-ben így elkezdtem kapcsolgatni... Simpson család.. okké! És néztük..
 Mikor vége lett felálltam, majd úgy döntöttem kimegyek a kertbe. Nagyon szép volt. Gondozott virágok, szépen lenyírt fű... és egy kövekkel kirakott út végén egy kőpadot pillantottam meg. Odasétáltam és leültem. Hideg volt.. Egyszer csak felkapcsolt egy lámpafüzér és szép, sárgás fénnyel világította be a padot és szűk környékét. Megpillantottam Harryt aki előttem állt kezében két párnával és egy takaróval. Magam alá raktam egy párnát és betakaróztam.
- Tetszik? - kérdezte hatalmas mosollyal arcán
- Igen.. nagyon szép! - mosolyogtam rá.
- És.. mesélsz valamit magadról? Alig ismerlek. - érdeklődött.
- Hát... Mikor születtem Franciaországban laktunk, aztán kb 6 éves koromban átköltöztünk Magyarországra. Szerettem ott lakni, bár egy dolgot nem annyira: kissé eldugott hely és kb mindenki nagy ívben tesz rá.. Ez apa cégét is lerontotta és ide kellett költöznünk. Régen is jártunk ide ki, mert apa angol és magyar úgyhogy sokat jöttünk a nagyszülőkhöz. Aprylt például kis korom óta ismerem, apa egyik barátjának a lánya. Azóta imádom, hogy megláttam. - mosolyogtam az emlékeket felidézvén - Anya francia és az ő ágán már meghalt a nagypapám. Azért laktunk ott hogy gondozhassuk. Nagymamámmal már rég elváltak ezért ő nem kívánta gondozni.. Nagyon szeretek kreatívkodni és 5 éves korom óta zongorázom és éneklek. Imádok utazni és fotózni, párszor nyertem fotópályázatot is.  És most több nem jut eszembe. - vigyorogtam.
- Hűha..! Nem gondoltam volna hogy van benned francia és magyar is. És hogy kreatív vagy, azt sem tudtam, de nagyon jó ha az vagy.. sokszor segít. Azt észrevettem hogy hosszú, vékony ujjaid vannak, azért hát sejtettem hogy zenélsz. - arcán hatalmas mosolya egy pillanatra nem hervadt le - Énekelsz nekem valamit?
- A-a ki van zárva! - ellenkeztem
- Naaa. Légysziiii - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Nem fog hatni a kiskutya tekintet! - vigyorogtam rá mint egy idióta.
- Ha énekelsz, megígérem, hogy én is! - alkudozott.
- De te énekes vagy! Amúgy is énekelnél nekem - nevettem
- Jó jó ez igaz... de kéérlek! - próbálkozott. Majd mikor látta hogy nem fogok, tovább kérlelt mindaddig, amíg bele nem mentem, csak hogy ne folytassa a 'légyszi'-zést. Elénekeltem neki a Beautiful -t (hallgatás közben olvasd tovább:) - szerk.). Mikor végeztem, tekintete furcsa volt..
- Jéézusom! Ennyire rossz volt?? - kérdeztem meglepődve.
- Ennyire rossz volt?! Mi az hogy rossz? Ez... ez.. ez egyszerűen....... hihetetlen volt, gyönyörű volt!! Váo! Nem semmi.. fantasztikus a hangod! Miért nem indultál még el ezen a pályán? - kérdezte döbbenten.
- Komolyan? Köszönöm! - nagyon boldog voltam, csak vigyorogtam mint egy kretén - Nem szeretek közönség előtt énekelni.. olyankor leblokkolok és nem megy... képtelen vagyok. Sokkal jobban szeretek magamnak énekelgetni. És persze zongorázni. Van egy kis 'studióm' apa vette nekem és néha felveszek egy-két számot. -
- Szívesen meghallgatnám! - mosolygott mint a vadalma.
- Majd egyszer - kacsintottam rá majd ránéztem és libabőrös volt.. 
- Fázol?
- Kicsit.. - nézett rám zavartan. Lehúztam magamról a takaró felét és betakartam vele őt is. Mivel nem volt túl nagy a takaró kicsit közelebb ültem
- És te? Mesélsz magadról? - érdeklődtem.
- Öm.. persze. Holmes Chapelből jöttem, van egy nővérem és egy húgom. Nagyon szeretem a családom, sokat segítettek nekem. 16 éves voltam amikor jelentkeztem az x factorba. Anya kísért el. - huncut vigyor ült arcára amin felnevettem. - Naa nem ér kinevetni!!!
- Nem azon.. nem, én nem... szóval izé.. - eljátszotta hogy besértődik és hülye fejeket vágott. Nem bírtam, kitört belőlem a röhögés. Már majdnem a földön fetrengtem mikor hülyén nézett rám de ő is elkezdett röhögni.. rajtam. Így már egymáson röhögtünk, de mint két retardált zebra. Kb 10 perc röhögés után lenyugodtunk és tovább mesélt:
- Na, szóóval ott tartottam, hogy anya kísért el - ezen megint kitört belőlem a röhögés de abbahagytam, ne kezdjük újra...:D - ... hahahaha. -gúnyolódott. Persze csak viccből. -  Na és egyedüli előadóként jelentkeztem és csak a mentorok házában tettek össze minket a fiúkkal. Aztán azt mondták hogy együtt, folytathatjuk a versenyt.. úgyhogy összeálltunk, kitaláltunk egy nevet és tessék... itt vagyunk. - mosolygott elégedett tekintettel - Büszke vagyok arra amit tettünk, komolyan! Ja és visszatérve ráám, dobolok és énekelek. - ki gondolta volna - Szeretem a sütiket és Louist. - huncutul vigyorgott és szemöldökét húzogatta amin ismét elnevettem magam. Lassan csönd telepedett ránk..
 Néztem magam elé és gondolkodtam. Rajta. Igen, Harryn. Nagyon aranyos srác... Olyan jól érzem magam a társaságában.. Fel tudott vidítani, amikor senki más. Vajon  miért? Milliónyi kérdés cikázott fejemben. Úgy megölelném.. Bár igaz lett volna az álmom. Vagy nem? Most akkor mi van veled Lily? Mit érzel?
- Magam sem tudom.. - suttogtam magam elé. Annyira belemerültem gondolataimba hogy észre sem vettem hogy ott ül mellettem Harry..
- Tessék? - ránéztem és arcán, mint mindig, ismét az az aranyos mosoly terült el. Miért kell ilyen édesnek lennie??
- Semmi. - viszonoztam mosolyát kissé zavartan.. Újra magam elé kezdtem meredni. Tudtam hogy néz. Éreztem. Majd hirtelen megölelt. Én csak mosolyogva visszaöleltem.. Elhúzta magát és szemembe nézett
- Látom hogy van valami baj.. Lily, ha bármi van, nyugodtan mondd el, én segítek amit csak tudok! Megbeszéljük. Tudd hogy mindig itt vagyok ha menedékre vágysz! - nyugtatott meg, majd biztatóan rám mosolygott.
- Köszönöm! - mosoly húzódott számra és megöleltem. Olyan kedves velem.. mivel érdemeltem ki egyáltalán?
 Egy kis ideig még így ültünk a padon ölelkezve, majd a haját kezdtem el nézni
- Milyen szép hajad van. - dicsértem meg
- Köszönöm. Szerintem is - halkan felnevettem
- Imádom a barna hajat. Olyan szép... - gondolkodtam hangosan
- Szerintem is. - húzta tovább agyam
- És a göndör is nagyon szép. - adtam neki lehetőséget hogy megint viccelődjön
- Egyet értek. - erre felnevettem és egy kis öklöst nyomtam a vállára mire eljátszotta hogy kb eltörtem azt - Áu.. de erős vagy. De ezt még megbosszulom! - hasamra nézett én pedig levágtam hogy meg akar csikizni. Rettentően csikis vagyok! Felpattantam és menekülni akartam de elkapott. Elkezdett csikizni én pedig megfordultam aminek az lett a következménye hogy fejünk egy vonalban volt kb 10 centire egymástól. Kezei abba hagyták a csikizést. Mindketten lefagytunk és tekintetünk egymás szeme és szája között cikázott. Majd ajkaink találkoztak. Az álmom ugrott be. Előbújtak a pillangók is, és gyors táncba kezdtek gyomromban. Minden porcikám bizsergett, szívem gyorsabban vert. Kezem lassan nyaka köré fonódott majd egy hosszú csók után elváltunk egymástól. Újra szemezésbe kezdtünk, de szájunk ismét egymásra tapadt. Még egy hosszú csók után elváltam tőle és megöleltem. Rettenetesen boldog voltam de valami nem passzolt... Nem volt teljesen tökéletes. Valami motoszkált bennem és nem tudtam hogy mi...