8. rész Sziasztok! Bocsánat, de most csak ilyen rövid részt hoztam, elég sok a készülni való...:/ holnap hozom a folytatást, addig is jó olvasást! Ja, és az eddigi látogatóim száma már több mint 440! Köszönöm szépen!:)) Légyszi kommenteljetek hogy milyen, mert eddig csak a barátaimtól kaptam vegyes kritikát, de nagyon szeretném tudni a további véleményeket is!!

Én is szeretlek. Mindennél jobban!!

Betettem Cher Lloyd - Swagger Jagger c. számát és csak élveztem ahogy suhan mellettem a táj. Erdőkön mentünk keresztül, néhol még patakokat is láttam. Gyönyörű volt ahogy a fák lassan hullatták leveleiket és színátmenetet képeztek egymással.

 Az út viszonylag gyorsan telt. Harry vezetett, én mellette, hátul Apryl és Niall. Mondanom sem kell Apryl milyen volt ebben a helyzetben. Egész végig be sem állt a szája, még fülhallgatón át is hallottam. Meglepő, de Niall - látszólag legalábbis - élvezte a társaságát egész jól elbeszélgettek egymással.

A ház nagyon szép volt: egy kétemeletes faház egy tó partján. Nem sokkal mögötte egy hegy, kilátóval. Nagyon tetszett a környezet. Mindig is szerettem az ilyeneket.

- Hogy tetszik? - kérdezte Harry mikor már kiszálltunk a kocsiból.

- Nagyon szép hely. - dicsértem meg.

Besétáltunk, kellemes környezet fogadott. Stílusos berendezkedés, tipikus ilyen házakhoz illő fa bútorok, kandalló, amerikai konyha stb..

Az emeleten hét ajtó volt. Öt szoba a fiúknak, egy vendégszoba és egy fürdőszoba. Lenn is volt egy fürdő, ami kicsit nagyobb volt.

- Melyik a te szobád? - kérdeztem Harryt miközben a folyosón álldogáltam, amiből a szobák nyíltak

- Ez itt. - mosolygott rám majd kinyitotta az egyik ajtót. Szép szoba volt gyönyörű fa berendezéssel. Igazi retro. Ezt imádom! :D

- Szép szoba! - dőltem háttal az ágyra, miközben Harry behozta a csomagokat.

- Szerintem is. - vigyorgott rám és ő is ledőlt mellém.

Pár percig még így feküdtünk egymás mellett és bámultuk a plafont, majd Harry felült és engem kezdett nézni.

- Lily..? Miért döntöttél végül mégis úgy, hogy visszajössz..? - kérdezte félénken.

Felültem és elmosolyodtam. Megöleltem és fejem nyakába fúrtam.

- Nehéz volt otthagyni. Én nem akartam de mindkettőnknek így volt a legjobb szerintem.. aztán... egyszerűen nem bírtam. Nem tudtam tovább várni és úgy éreztem kész vagyok. Eldöntöttem hogyan állok eléd, és hát... onnantól már tudod a sztorit. - nevettem karjaiban. Ahogy átkarolt, biztonságban éreztem magam. Szívem egyre gyorsabb tempóba kezdett, éreztem hogy örökké ott akarok maradni. Nem akarom hogy elengedjen. Itt minden olyan jó..

Kicsit odébb húzta magát, majd megcsókolt. Hosszú, lágy csók volt de mégis hatalmas erővel hasított szívembe. Azt hittem az előbbinél jobban nem leszek boldog... de mégis sikerült. Minden csókkal egyre jobban szeretem és mikor már azt hiszem ennél jobban már nem is tudnám... hát de. Nagyon is.

-  Megjöttünk!!! - ordított Louis. 
- Na megjött a csiga futár. - mosolyodott el Harry majd kézen fogva sétáltunk le hozzájuk. Niall és Apryl épp a kanapén forró csokiztak. Kis aranyosak:)
- Naaa...! Te most megcsalsz?? - pattant fel Louis mikor meglátott minket. Eleanor csak megforgatta a szemeit és egy gyenge taslit adott Louisnak, majd odajött hozzám és bemutatkozott:
- Szia Eleanor vagyok, Louis barátnője! - köszöntött hatalmas mosollyal és megölelt. Nagyon-nagyon szép lány volt.
- Szia, Lily! Örülök hogy megismerhetlek! - viszonoztam mosolyát és ölelését.
- Én rettentő éhes vagyok.... - szólaltam meg.
- Na ez a beszéd, kisláány. Kaját!!! - pattant fel Niall amin mind csak nevetni tudtunk.
- Főzzünk valamit? - nézett rám aranyosan Harry.
- Főzzünk - mosolyogtam rá és már indultunk is a konyhába.
Harry előkapott a hűtőből bacont és egyéb húsokat, meg néhány fűszert és rám hagyta hogy készítsem elő őket, ő pedig kimegy és gyújt egy tábortüzet. Meglepi grillezést tervezett, nekem tetszett az ötlet.
Kinn is segítettem neki elrendezni és mikor kész voltunk nem várt dolgot vettünk észre. Mindenki eltűnt a házból. Átnéztük a szobákat is, de sehol, senki..
- Rablótámadás? - tűnődtem el.
- Nem tudom.... hát akkor... menjünk ki hátha visszajönnek. Jobb ötletem nincs. De azért felhívom őket hátha... - vigyorgott.
Épp mikor hívni akarta Louist, zene kezdett hallatszani a tűz felől. Kinn ültek és énekeltek (nekik ez volt a meglepetésük...?). Nem tudtam hova tenni, de meglepődtem. És azért aranyos volt ahogy ott énekeltek nekünk. Mi csak nevetve leültünk és mindenki belekezdett az evésbe. Niall persze nem bírta kivárni míg megsül, így sütögetés közben szendviccsel tömte magát. Mikor végeztünk kb 8 lehetett és mindenki bement a házba filmet nézni. Mi kinn voltunk Harryvel és sétálgattunk a tó partján. Nagyon szép volt, főleg a naplemente. Mikor meguntuk visszamentünk a házba és mindenki aludt... egymás hegyén-hátán. Volt aki a szőnyegen, más a kanapén vagy a fotelban. Egyedül Liam volt a szobájában és már nagyban húzta a lóbőrt. 
Bementem a konyhába egy pohár vízért. Felültem a pultra és csak néztem magam elé. Azon gondolkodtam, milyen volt az életem. Nemrég még: minden este sírtam és csak napközben tudtam egy kis ideig elfelejteni bánatom. De amint megint egyedül lettem, újra visszaestem. Egyre csak Harryért könyörögtem. Hogy vele lehessek. Hogy újra érezzem mézédes csókját ajkaimon... és most: mindenem meg van amiről eddig álmodtam. Tökéletes az életem, hisz avval lehetek, akiért még egy kútba is beugranék. Bármit megtennék érte, és még annál is többet.
Gondolatmenetemből Harry zökkentett ki: elém állt, derekamnál átkulcsolta karjait és apró csókokkal jutalmazott. Mintha mindig bizonyítani akarná hogy ő a legjobb nekem. 
Elengedte ajkaimat és megölelt. Szorosan fogott. Mintha a világ vége következne... vagy mint Jack Rose-t amikor épp süllyedt a Titanic.
- Mi a baj? - motyogtam nyakába.
- Semmi baj sincs. Csak szeretném ha tudnád hogy Nagyon szeretlek! - nyomta meg a 'nagyon' szót, közben hangja komolyra váltott.
- Én is szeretlek Harry. Mindennél jobban! - majd én is szorosan magamhoz láncoltam karjaimmal...