Őrjítő üresség..
'Az ajtóból még visszapillantottam rá, mire egy könnycsepp gördült le arcomon. Kisétáltam és elmentem...'
Csak sétáltam, de nem tudtam merre. Nem tudtam hol vagyok, csak mentem el.. fájt, hogy otthagytam de nem tehettem mást... így lesz a legjobb. Mindkettőnknek. Egy ismerős környékre kerültem. Megláttam egy buszmegállót, odamentem és megnéztem merre megy. Szuper. Innen már tudom az utat..
.. Leszálltam a buszról és elkezdtem sétálni felfele a hegyre. A pálya mellett mentem el, de nem foglalkoztam vele.. semmi sem érdekelt. Eldöntöttem, hogy nem hagyom magam. Nem fogok egy ilyen eset miatt összedőlni. Mostantól semmi, de semmi nem állhat a boldogságom utába, maximum én. De mostantól nem fogok elbukni és mindent helyrehozok. Újrapróbálom az életet. Mindent
Becsengettem és anya nyitott ajtót
- Szia kicsim, hát te merre voltál? - kérdezte meglepetten.
- Hosszú sztori.. majd elmesélem. - mosolyogtam rá. Gondolkodtam hogy azzal letudom hogy Aprylnél voltam, de nem fogok neki hazudni. Nem szokásom amúgy sem és ha mégis hazudnék valakinek, nem az anyukámmal kezdeném..
- Rendben. Éhes vagy? Csináltam rántott sajtot. - próbált kedvemre tenni.
- Igen, köszi. Mindjárt éhen halok! - nevettem halkan. Felrohantam a szobámba, ledobtam a cuccaim és már indultam is hogy jól belakmározzak.
- Na csá. Mi van veled csajszi? - üdvözölt Adam.
- Helloka. Semmi különös.. és veled? - adtam bőséges válaszomat.- Új csajom van. Amúgy semmi itt se.. - na, újabb csaj. Ő már csak ilyen... És a mi beszélgetéseink is ilyen eseménydúsak.
Lassan az egész család a konyhába tömörült és együtt megebédeltünk.
- Köszönöm, nagyon finom volt anyu! - adtam egy puszit arcára, majd betettem a mosogatógépbe az edényeimet és felmentem tanulni. Épp a matekkal bajlódtam, mikor anya benyitott.
- Szia kicsim. Nem akarlak zavarni, csak beszélgetni jöttem. - mosolygott rám
- Nem zavarsz, gyere nyugodtan! - viszonoztam mosolyát.
- Szóval? Mesélj mi történt.. - érdeklődött, teljes nyugodtsággal. Anya sosem haragudik semmiért és mindig megértő. Nála jobb anyát elképzelni sem tudnék.
- Szóval mikor Jake-el elmentem, megmutatta mi, hogy megy és adott nekem is egy feladatot..... - és elmeséltem az elmúlt napomat percről percre. Végig figyelmesen hallgatta és válaszképpen egy nagyot bólintott.
- Értem... hát nem unatkoztál, az biztos. És milyen ez a Harry fiú? - érdeklődött - Kedves? És helyes? - ezen nevetnem kellett. Régen is megbeszéltük az ilyen dolgokat de eddig még nem érdeklődött így egyetlen fiú után sem akit megemlítettem, vagy bemutattam neki.
- Helyes igen és nagyon kedves, esküszöm nála rendesebb sráccal még sosem találkoztam... fogalmam sincs mi ütött belém, de anya.. elhatároztam hogy helyrehozom az életem és ha készen állok, újra megpróbálom.. de még nem megy... - néztem rá szomorú tekintettel.
- Ez érthető kicsim... - simogatta meg vállamat - még csak most mentetek szét Kyle-al és rendbe kell hoznod magad. De nem nekem kell bizonyítanod, kincsem. Se nem Kyle-nak, Catéknek, vagy Harrynek. Csakis magadnak! Ezt ne felejtsd! - és jó szorosan megölelt. Felállt és kifelé sétált a szobámból de az ajtóból még biztatóan rám nézett.
- Köszönöm anyu! Szeretlek! - suttogtam, amit leolvasott a számról majd küldött egy puszit a levegőben és kiment.
Nemsokára elkészültem a házikkal, úgyhogy bekapcsoltam a tv-t és a laptopomat. Felmentem twitterre, ahol Catéktől rengeteg üzenet jött hogy hol vagyok, mit csinálok, ne legyek hülye és semmi baromságba ne fussak bele. Kedves volt hogy aggódnak értem, bár én is ezt tenném a helyükbe. Válaszoltam nekik, majd lecsuktam a laptopom és a tv-re meredtem. A One Directionről volt szó. Az interjú, amire én is elkísértem őket. Végig csak Harryt tudtam nézni és egy pillanatra nem vettem le róla tekintetem.
Lecsuktam szemeim és idegesen kikapcsoltam a tv-t. Nem bírtam... de muszáj! Emlékezz mit mondtál! Hogy nem adod fel, és újrakezded az életet. Mostantól nem fájhat semmi és nem törhetsz meg semmikor sem!
Hátra dőltem ágyamban és úgy aludtam el..
Másnap reggel hatkor csörgött az órám, hisz hétfő van!
- Kussoooolj....! - morgolódtam. Kis lustálkodás után kikászálódtam az ágyból és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Mikor teljesen késznek nyilvánítottam magam leszaladtam, bedobtam néhány zacskó kaját a táskámba, a szokásos puszi anyának és irány a suli...
Mikor beértem Apryl rögtön a nyakamba ugrott.
- Lily nagyon hiányoztál! Ügye nem csináltál marhaságot?!- aggódott, majd mindkét karomon feltűrte ruhám ujját és a csuklómat vizsgálgatta nem vágtam-e fel ereimet.
- Nyugi már, azért hülye nem vagyok! - mosolyogtam rá. Nekem is hiányzott, pedig egy napja láttam utoljára.
- És hogy menekültél meg? - kérdezősködött.
- Harry megtalált. - mosolyogtam rá ismét. Már nem tudtam szomorú lenni a történtek után. Csak örülni tudok hogy van egy ok, amiért úgy érzem érdemes újra felépülnöm. Új fordulatot vett az életem.
- Harry?? Úgy érted..... HARRY STYLES????? - ugrott fel meglepetten és izgatottan. Bakker! Tényleg... Apryl One Direction fan! És még nem is meséltem neki hogy ismerem őket..
- Igen, de nyugi.... - próbáltam kicsit csitítani, de elég nehéz volt.. - Nem mondhatod el senkinek max Catnek és bocs el is felejtettem mondani hogy ismerem a bandát. Mikor Jake megmutatta a melóját, kiderült hogy ő a menedzserük és adott nekem egy picike munkát velük kapcsolatban. Aztán Harry az esőben a földön feküdve megtalált de nem volt nálam a kulcsom így náluk aludtam.. - beszédemet a csengő szakította meg. - De az egész sztorit majd szünetben elmesélem, ígérem! - tudtam hogy minden egyes másodpercre kíváncsi, de most mennem kellett fizikára. Mivel ő az évfolyamon egy másik osztályba van, nem együtt voltak az óráink, csak a nyelvórák.
Következő szünetben már ott kattogott az osztályunk előtt, majd mikor kiléptem már el is kapta a kezem és rohant velem Cathez (Cat egy osztállyal feljebb jár).
- Nyugi, nem ezen a sztorin múlik az életed! - próbáltam megnyugtatni, ismét sikertelenül
- De igen, mert meghalok ha nem meséled el milyen Niall!!!!! - ja, és mellesleg Niallért él-hal.
- Lily!! Jesszusom, ügye minden oké?? - ugrott Cat is nyakamba.
- Persze Cat, minden rendben van, csak a mi kis őrült barátnőnk nincs, mert megtudta hogy a ismerem Niallékat. - nevettem, majd Cat is de Aprylnek nem volt olyan mulatságos. Nagyon izgatott már.
Leültünk egy padra és elmeséltem a sztorit.
A nap elég lassan telt, de valahogy túléltem. Mikor kiléptünk a suliból Cat előkapott egy cigit és rágyújtott, mire mi meglepetten néztünk rá. - Egyikőnk sem cigizik rendszeresen, max bulikban. Cat néha rágyújt de nem klinikai eset. Egy héten egyszer-egyszer. De valahogy mindig meglep..
- Most ne nézzetek úgy rám mintha még nem láttatok volna fehér embert... - nevetett.
- Semmi gond cica, megengedem... - vonogatta szemöldökét és beszélt eltorzított hangon Apryl.
Leültünk a suli melletti parkba beszélgetni, mire azt a kérdést tette fel Cat, amit nem akartam.. nem azért mert nem akartam beszélni róla, hanem mert féltem hogy nem bírom megtartani a fogadalmam. Hogy nem bírom ki..
- És mi volt a göndörkével? - arcára kaján vigyor húzódott.
Lesütöttem szemeim és elkezdtem:
- Mikor megtalált felvett a földről és betett a kocsiba.. Nem tudtam abbahagyni a sírást, ő pedig vigasztani próbált. Aztán amikor nem találtam meg a kulcsom elvitt hozzájuk. A kocsiban elaludtam, így bevitt és az ágyában aludtam. Mikor felkeltem nem volt ott senki én pedig szomorúan bambultam ki a fejemből. Bejött a szobába és mellém ült, egy keveset beszélgettünk aztán vállára hajtottam fejemet és ott aludtam el. Mikor később felébredtem szorosan Harry karjaiban feküdtem, aztán láttam róla képeket, azokról is beszéltünk. Később lementünk enni, én meg mikor végeztem kimentem a kertjükbe ahol volt egy pad, amit egy lámpafüzér nagyon szépen bevilágított. Ott beszélgettünk, mondtunk magunkról dolgokat és énekeltem neki. - mosolyra húzódott a szám és egy kicsit el is pirultam... - Majd hülyéskedni kezdtünk... - ahogy visszaemlékeztem.. ledermedtem és hangom elcsuklott....- és... megcsókolt. Aztán én őt.. De elhajoltam és azt mondtam hogy: nekem ez még nem megy és hogy még nem vagyok rá kész... Hülye voltam. Pedig mit meg nem adtam volna érte. Felrohantam a szobájába és onnan néztem őt. Elsírta magát, majd felnézett, egyenesen rám és én is elkezdtem sírni. Az ágyában aludtam el, ő pedig lenn a kanapén. Reggel felkeltem, ő még aludt. Írtam neki egy kis levelet és elmentem... Egy seggfej vagyok. De eldöntöttem hogy mindent újrakezdek és felépülök. Mostantól nem törhet meg semmi.. De ha készen állok, visszatérek hozzá.
Ők csak néztek rám és gondolkodtak a sztorin..
- Ez nagyon aranyos sztori. Lily, semmiképp ne hagyd elmenni! Én csak ennyit tudok hozzáfűzni... - mosolygott rám Cat és megsimogatta vállam.
- Egyet értek, én pici Lilym! - ölelt meg Apryl - Szedd össze magad és keresd meg. Jól ismerlek, és látom rajtad hogy sokkal jobban szereted mint bárki mást eddig. - jól estek a bátorító szavak és én is így gondoltam. Még sosem szerettem így, senkit..
~ Harry szemszöge ~
A kanapén ébredtem olyan 11 körül. A házban csend volt, gondoltam Lily még alszik. Még mindig fájt ami történt. Haragudni sosem tudnék rá... mindennél jobban szeretem. Akármennyit várok rá, ha ezt kéri. Bármit megteszek hogy egymáséi legyünk..
Mikor felültem egy cetli volt előttem a kis asztalon.
' Szia Harry! Amikor ezt olvasod, már nem vagyok ott. Köszönöm hogy megmentettél és mellettem voltál amikor nagy szükségem volt rá. Talán ha akkor nem jössz értem teljesen összetörök. Ami tegnap történt.. csak szeretném hogy tudd, én nem bántam meg csak nem volt még tökéletes. Viszont most elhatároztam hogy újrakezdek mindent. Erősebb leszek és - ha akkor is tudnál szeretni - visszatérek. Most ez kicsit hülyén hangzik, de szeretném hogy tudd: nagyon szeretlek és mindig is szeretni foglak, Lily xx'
Szívem majd megszakadt.. bármit is tesz szeretni fogom. Várok rá. Hogy visszatérjen...
....
~ Lily szemszöge ~
Már majdnem két hét telt el azóta, hogy a dolog történt. Hogy mi van velem? Újjáéledtem. Olyan vagyok, mint mindig is voltam. Boldog... leszámítva egy dolgot. Mióta Harryvel nem találkoztam nem érzem magam teljes embernek. Boldog vagyok és minden rendben... de magamnak nem tudok hazudni.. szívem üresen tátog szerelem után éhezve.. Őrjítő ez az üresség. Nem tudok mit tenni mindig csak rajta jár az agyam.
Kinyitom a laptopom és felmegyek twitterre. 'keresés: Harry Styles'
' Harry Styles: Mai fotózásunk eredménye. Vélemény? xx '
' Harry Styles: @Real_Liam_Payne még egy ilyet kell tartani. @NiallOfficial milyen volt a torta? eléggé hidratálta a pórusokat? :D xx '
Szám mosolyra húzódott.. olyan hülyék. De imádom őket. Nem bírom tovább. Találkoznom kell Harryvel. Szükségem van rá! Azt hiszem készen állok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése