Menedék?
...mikor kinyitom a szemem egy autó fényét látom és egy göndör hajú srácot...
Mikor felvett, átkaroltam nyakát és csak zokogtam tovább.
- Ne sírj nincs semmi baj - próbált vigasztalni, de nem járt sok sikerrel.. csak bőgtem tovább.
Betett a kocsiba, és megkerülve a kocsit behuppant mellém. Tiszta víz voltunk mindketten.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem még mindig könnyeimmel kűzködve.. Harrytől
- Bonyolult történet, később elmesélem, de most szépen hazaviszlek. - válaszolt majd szemembe nézett és nyugtatóan rám mosolygott.. rettentően aranyosan. Beindította a kocsit és elindultunk.
A kulcsomat kezdtem el keresni a táskámban, de ekkor eszembe jutott hogy Jake-el való találkozóm után még haza akartam menni és úgy találkozni Aprylékkel. Persze közben anyáék elmentek szóval kulcs nélkül maradtam ők pedig majd csak reggel mennek haza.
- Öm.. van egy kis gond.. -
- Micsoda? -
- Nincs nálam a kulcsom - néztem rá aggódóan.. és akkor most mi lesz...?
- Semmi gond, megoldjuk - és elkezdett agyalni.
Lekanyarodott egy utcán és elindult valamerre.
- Zenét? - mosolygott megint rám
- Ahogy gondolod - válaszoltam kedvetlenül majd elfordítottam fejem és belemerültem gondolataimba. Csak néztem a suhanó fákat, ahogy szeljük az utat. Az eső zuhogott, mintha dézsából öntötték volna.
Nem értettem mi, miért történik velem. Mért van az, ha valakit megszeretek és igazán közel engedek magamhoz rögtön elpártol. Ennyire unalmas lennék? Ennyire üres? Rengeteg kérdés keringett bennem és úgy éreztem minden egyes alkalommal ahogy elgondolkodom az életemen egy-egy darab szakad ki a szívemből.. Franciaországban volt egy barátnőm Émilie. Nagyon szerettük egymást, de megismert egy másik lányt és otthagyott. Aztán Magyarországon Andi. Ő egyszerűen csak elfelejtett. Majd így sorba egy csomó barát és egyszer csak azon kaptam magam hogy egyedül vagyok... Ám mikor Emmát megismertem, majd Aprylt és Cat-et.... akkor eldöntöttem, őket nem hagyom elmenni. És sikerült. Mellettem állnak jóban és rosszban. Igaz barátok és tudom, náluk jobbat sosem találnék. És Kyle.. azt hittem boldogok leszünk. Az elején olyannak tűnt, hogy mi elválaszthatatlanok leszünk. Bár mindig is tudtam hogy egyszer mindennek vége lesz, de azt sosem gondoltam volna hogy így... hogy csak úgy ott hagy egy cafkáért.. egy olyanért, mint Lara. Mit lehet benne szeretni?
Egy jó kövér könny csordult ki szememen majd gördült le arcomon, gyorsan letöröltem nehogy Harry észrevegye. Lehunytam szemeimet és fejemből elűztem minden rosszat amit csak tudtam és nemsokára álomba merültem.
~Harry szemszöge~
Kerestem mindenhol, de nem láttam sehol sem.
- Biztos hazament már! - gondoltam
Már épp indultam volna haza, mikor egy földön fekvő lányt pillantottam meg. Nagy kötött pulóver volt rajta, bakancsban volt és mellette néhány csomag. Ő lesz az! Kiszálltam a zuhogó esőbe és mikor odaértem egy teljesen összetört lány feküdt előttem. Látszott rajta a fájdalom, hogy mennyire szenved. Megfogtam és felemeltem ő pedig átkarolta a nyakam és szorosan hozzám bújt.
Ne sírj nincs semmi baj - próbáltam vigasztalni, látszólag nem nagy sikerrel mivel csak sírt és sírt tovább. Fájdalmas volt meghallani nyögéseit éreztem hogy fáj neki. Betettem az anyósülésre majd én is beszálltam.
- Hogy kerülsz ide? - meg volt lepve, amit nem csodálok.
- Bonyolult történet majd elmesélem, de most szépen hazaviszlek. - beindítottam a kocsit és elindultunk a Jake által megadott cím felé.
- Öm.. van egy kis gond.. - szólalt meg
- Micsoda? -
- Nincs nálam a kulcsom - nézett rám válaszra várva
- Semmi gond, megoldjuk - adtam egyszerű válaszom.
- Zenét? - mosolyogtam rá. Látszólag kicsit megnyugodott.
- Ahogy gondolod - tévedtem. Hangja ugyan olyan fájdalmas volt.
Bekapcsoltam egy rádiót és csak mentünk...
Rápillantottam, tekintete rezzenéstelen volt semmi életkedv nem látszódott rajta... bár ami történt vele, nem lep meg...
Pár perc múlva már aludt is. Megálltam a házunk előtt és csak néztem. Arca mosolyra húzódott - hát igen... az álom sokszor jobb mint a valóság. Egy ideig még gyönyörködtem az előttem szundikáló lányban, majd karomba fogtam és bevittem.
- Szia édes Hazzám! - kiáltott fel Louis amint beértem, de mikor meglátta kezemben a lányt rögtön kérdő tekintettel várta válaszom.
- Sss! Megtaláltam Lilyt de elaludt a kocsiban, úgyhogy kérlek kicsit csendesebben!
- Oké! De hol volt? - kérdezősködött
- A házuktól nem messze az utca közepén feküdt és sírt.... - meséltem szomorúan. Louis ledöbben de gyorsan kapcsolt, elvette kezemből Lily csomagjait, majd segített felvinni az emeletre. Mivel csak mi lakunk a házban, nincs vendégszoba. Bevittem a szobámba és letettem az ágyra. Csurom vizes pulóverét levettem róla és betakartam. Louis is beért, letette a csomagokat
- Készítek egy teát, ha felkelt jól fog esni neki. - szólalt meg és már indult is le a konyhába
Én csak ültem az ágy szélén és néztem. Gyönyörű lány... de nem. Nem szabad hogy belé essek..! Elindultam kifelé, de az ajtóból még visszapillantottam rá, majd követtem Louist a konyhába.
~Lily szemszöge~
Kinyitottam a szemem és egy ismeretlen szobában találtam magam.. Hol vagyok? Tiszta víz volt a ruhám de nem érdekelt.. eszembe jutottak a történtek. Felültem az ágy szélére és az ablakon lecsorduló esőcseppeket néztem.. mint mikor kicsik vagyunk és versenyeztetjük az esőcseppeket bár én most kicsit sem voltam jó kedvemben. Csak követtem szemeimmel a cseppeket..
Valaki hirtelen benyitott:
- Szia.. - mondta halkan majd rám mosolygott
- Szia Harry - viszonoztam mosolyát.
- Minden rendben? - majd odasétált az ágyhoz és leült mellém.
Csak néztem magam elé és gondolkodtam a kérdésén... vajon minden rendben?
- Hát... fogjuk rá.. - mosolyogtam rá - .. köszi hogy értem jöttél.
- Semmit nem kell megköszönnöd, Jake kért meg. - szóval ez volt a háttérben. Bár cseppet sem bántam - De azért ígérd meg hogy ha már sírsz akkor nem az út közepén, úgy hogy simán elüthetnek - vigyorgott tovább
Ezen halkan felnevettem - Rendben - nem bírtam levakarni a vigyort az arcomról, egyszerűen ha csak meghallottam a hangját már mosolyra húzódott a szám.
És csak ültünk ott az ablakkal szemben és néztük.. vállára hajtottam fejem mire ő átölelt. Pár perc múlva már aludtam ott, az ölében. Boldog voltam. Végre, boldog..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése