2. rész

'Semmi különös'

2 nappal később....

A telefonom csörgése ébresztett

- Lily bocsi ha felkeltettelek de ha le is tagadnád úgy is tudom hogy mély depresszióba estél, úgyhogy délután szépen átmegyünk! - hallottam meg Apryl hangját

- De... én... túl jól ismersz - mosolyodtam el - várlak titeket, puszi! - tettem le, majd visszadőltem párnámra. Bementem a fürdőbe majd mikor nagyjából összeszedtem magam felkaptam magamra valamit és lementem enni. Clare, Mark és anya már lent voltak és ettek.

- Jó reggelt..! - köszöntem kedvetlenül és álmosan.

- Szia kicsim! Mi ez a rossz kedv? - aggódott anya

- Áh semmi különös... fáradt vagyok..  és tegnap szakítottunk Kyle-al - Mark csak tovább tömte magába a kaját és mint egy majom unott képpel nézett rám, míg anyáéknak kérdő tekintetük volt - semmi.... megcsalt. Mikor leértem a parkba Catékkel valami szőke ribanc ült az ölében és ott ölelgették egymást. -

- Fúúújjj hogy bírsz egyáltalán szájon érinteni valakit??? - verte ki a hisztit Mark

- Egyél ne pofázz - vetettem hozzá

- Na! Ne beszélj így vele! Egyébként nagyon sajnálom kicsim.. pedig én bírtam. De hát semmi sem tart örökké... - rám mosolygott majd megölelt.

- Szerintem is cuki volt. De ne szomorkodj Lily! - mosolygott rám Clare. Jól esett hogy ezt a húgom mondja nekem. Ő kicsit normálisabb volt mint Anna:D

- Köszönöm a biztatást - mosolyogtam rájuk de Mark nem bírta tovább és elrohant tele szájjal és Adam után kiáltott hogy segítsen neki mert meghal közöttünk... hát ez hülye - amúgy Aprylék este fele átjönnek vigasztalni de tuti vásárlás lesz belőle szóval majd ne menjetek el szó nélkül, kössziiii - kacsintottam anyára aki egyből megértette hogy pénz kéne így belenyomott a kezembe egy tálcát amin 2 szendvics volt egy jó nagy bögre kakaó és 200 font. Nyomtam az arcára egy amolyan 'köszi mami' puszit és felrohantam a szobámba. Miután végeztem a kajával arra lettem figyelmes hogy csörög a telefonom. Rápillantottam és Jake volt az, a nagybácsim.

- Szia Jakeeeee!! Már nagyon hiányzol, rég beszéltünk mi a helyzet? - köszöntem vidáman. Ő mindig felvidított bármi bajom is volt.

- Szia Lily! Hát sok minden történt és igen sajnos régen beszéltünk! De most itt a lehetőség és arra gondoltam ma együtt tölthetnénk a napot, és elvinnélek egy kicsit a munkámat is megmutatnám. - hallottam hogy mosolyog. Egyébként menedzser volt és mindig is érdekelt a munkája de sosem mutatta meg.

- Hú nagyon jól hangzik, benne vagyok! - örvendeztem.

- Okés, akkor egy óra múlva megyek érted, szia puszi! - tette le

 De jó! Végre megtudom milyen a menedzserek mindennapjai. Elmentem és lefürödtem majd fogat mostam és felöltöztem. Pontosan egy óra múlva ahogy mondta lenn volt a ház előtt én pedig beszálltam csillogó-villogó bentley-ébe és már úton is voltunk. Valahol Londonban egy hatalmas épület előtt leparkolt és bementünk. Köszönt mindenkinek majd felmentünk a 18. emeletre. Egy stúdióba sétáltunk be ahol nagy volt a nyüzsgés. Egyik részen egy lányt fotóztak koszorúban egy másik részen pedig  nagybani eszmecsere volt hogy milyen témájú lesz a kép. Egyszer csak azon kapom magam hogy egyedül álldogálok és eltűnt Jake. Csak nézek körbe és sehol.

- Jaj!! - kiáltottam fel mivel valaki hirtelen a vállamra tette kezét. 

- Nyugi, csak én vagyok! - mosolygott rám Jake

- Nagyon megijesztettél. Hová tűntél?

-Gyere megmutatom. Csak a munkámat végeztem. - vigyorgott. Sármos férfi volt sosem volt hiánya nőkből.

Egy szobába sétáltunk ahol függönyökkel eltakart kabinokban öltöztek valakik. Egy nagy asztalhoz leültünk és elkezdte magyarázni mi lesz ma. A lényeg ennyi volt: egy zenei banda fotózása lesz majd egy interjú. Engem bízott meg hogy segítsek az ügyekben nekik de csak annyi kell hogy elkísérem őket mindenhova és figyelek hogy ne késsenek el, valamint összerázzam őket mivel néha elég szétszórtak.... ők a One Direction. 

- Oké, menni fog. De izgi, alig várom már - mosolyom határtalan volt.

Ekkor a kabinokból szép lassan öt srác kászálódott ki. Jake megbökött, hogy kezdhetem a melót. Elmondott mindent, így készen álltam. Odamentem bemutatkoztam majd segítettem kicsit összeszedni őket. Egyiknek kilóg az inge, másik nem tudja bekötni a nyakkendőt, a harmadik meg eltaknyol a cipőfűzőjében. Mint a három évesek. Közben kicsit beszélgettünk és egész jófejek voltak.... és nagyon ismerősök, de nem tudom honnan. Viszont kicsit flegmák is, amit betudtam a hírnévnek. Mikor mind készen álltak bementek a fotózásra. Másfél órával később már indultunk az interjúra. Egy fekete Range Roverbe ültünk be és egy barna, göndör hajú srác vezetett. Kissé nehezen fértünk el, mivel ötszemélyes volt és ők pont öten voltak plusz én, de valahogy kibírtuk.

- Hé Lily! És van barátod? - kérdezte a szőke.

- Öm... nem.. nincs. Most szakítottunk.. - válaszoltam világfájdalmas hanggal.

- ...sajnálom...- mondta a göndör. Olyan kedves hangja volt...

- Semmi baj, nem a te hibád volt - erőltettem magamra egy mosolyt... de rögtön le is hervadt.. miért kellett felemlegetni, mikor más olyan jól éreztem magam e tudat nélkül?

- És mi történt ha szabad kérdeznem? Elmeséled a sztorit? - szólt óvatosan megint a göndör

- Hát... Kylenak hívták és már fél éve voltunk együtt...  a város szélén levő deszkaparknál voltunk, deszkáztak a haverjaival, mikor felmentünk a házunkhoz a barátnőmékkel enni mert majd meg pusztultam - itt felnevetett a szőke - és amikor visszamentem egy szőke ringyó ült az ölében és ott ölelgette... aztán kicsit kiosztottam a csaj és elvonult.. Röviden ennyi. - magyaráztam el

- Értem....- kaptam az egyszerű választ. Amíg az interjú helyszínéhez értünk mindenki csöndben bámult ki... én pedig gondolataimba mélyedtem. Mikor felértünk megint ökörködni kezdtek és egyre jobban oldódott a hangulat. Újra felvidultam e marhaságaiktól. Az interjú simán ment bár elég sokat hülyéskedtek amit már néha nehezen bírtam ilyenkor rájuk szóltam amire csak annyi volt a válasz: igenis anyu! Egy idő után idegesített is,  de a nap végére egészen összehaverkodtunk, főleg a göndörrel... azt hiszem.... Harry. Még meg is hívtak hozzájuk egy sütögetésre. Kedves tőlük..

 Kb 5kor végeztünk mikor épp indultam volna haza kaptam egy smst: 'Szia Lily! Gyere a plázába, vásárolni! Puszi, Apryl' . Na mit mondtam?:D Vásárolni megyünk, jee

~Harry szemszöge~

Az öltözőben voltunk és ökörködtünk. Jake küldött minket öltözni, de ha nem küld el is késünk a fotózásról. Mikor kiléptünk egy aranyos és szép lány jött oda bemutatkozni:

- Sziasztok Lily vagyok Jake unokahúga és ma én fogok Jake helyére lépni és kísérni titeket.- olyan kellemes volt a hangja..

 Segített összeszedni minket, majd indult is a fotózás. Végig ő járt a fejemben pedig nem kellett volna... de nem tehettem mást olyan jó érzés volt csak rá pillantani.

 Mikor vége volt a fotózásnak indultunk a kocsimhoz. Szegénynek be kellett préselődnie hátulra mert Louis csak mellette volt hajlandó utazni az anyósülésen. Majd mikor Niall megkérdezte van-e barátja... komolyság telepedett a lányra.. látszott rajta hogy kényes volt ez a téma de azért megosztotta velünk, ami bevallom jól esett:

- Öm... nem.. nincs. Most szakítottunk.. - mondta teli fájdalommal a hangjában. De még így is csodás volt a hangja.

 Senki sem szólt semmit így megtörtem a csendet: 

- ...sajnálom...- Sajnálom??? Ennyi? De idióta vagy....!

- Semmi baj, nem a te hibád volt - ....mosolygott... de látszott hogy nem volt őszinte mosoly.

- És mi történt ha szabad kérdeznem? Elmeséled a sztorit? - ha kiadja magából talán jobb lesz...egy próbát megér..

- Hát... Kylenak hívták és már fél éve voltunk együtt...  a város szélén levő deszkaparknál voltunk, deszkáztak a haverjaival, mikor felmentünk a házunkhoz a barátnőmékkel enni mert majd meg pusztultam és amikor visszamentem egy szőke ringyó ült az ölében és ott ölelgette... aztán kicsit kiosztottam a csaj és elvonult.. Röviden ennyi. - határozott... az jó. Biztos erős lány.

 Mivel nagyon belemerült a gondolataiba és elszomorodott fel próbáltuk vidítani és elkezdtünk hülyéskedni. Úgy láttam bejött a terv. Végre mosolygott.

~ Lily szemszöge~

A pláza előtt összefutottunk és már indultunk is vásárló körtúránkra. Vettünk egy csomó király ruhát, de nekem mégis a szegecses conversem tetszett a legjobban.

Íme a legújabb szerzeményem

 Oda meg vissza voltam tőle.. és végre elfelejtettem Kylet. Bár néha ha eszembe jutott elszomorodtam de Aprylék nem hagyták hogy akár csak egy percig is elkomorodjak. Haza fele indulva mikor kifordultunk a Zara-ból szembe találkoztunk Kyleal aki kézen fogva sétálgatott a pincsijével meg még néhány kényes 'szépségbe' akik koslattak utánuk. Cat elég mélyre hatoló pillantásokat vetett Kylera és Lara-ra akinek ettől megnyílt a szája

- Na mi van édesem nehéz túllépni? - hú de nem hiányzott az a fülsiketítő vinnyogása..

- Szeretnéd hogy kezelésbe vegye... - kezdett bele Cat, de leállítottam.

- Senkinek sem kell a balhé. Egyszer már elmondtam hogy mi lesz ha kötekedsz, ügyebár Lara? - néztem rá

- Nehogy azt hidd hogy megijedek tőled... tudod nagyon szánalmasok vagytok így együtt.. Kyle is jobban járt hogy már velem van, törődj bele. -

- Hé kislány emlékszel amikor kérdeztem a véleményed..? Én sem. Szóval húzz ki a sarokra és kezdd a műszakot! - szólt közbe Apryl amin eléggé meglepődtem mert ő nem nagyon szokott ilyen lenni csak ha nagyon ingerült.

Ezekre a szavakra felkapta a vizet Lara és meg akart pofozni de Kyle megfogta a kezét. Meglepődtem...

- Most meg mit csinálsz??? Őt véded? Igen? Még szereted?? - visított Kylenak akin látszott hogy nehezen viseli. Majd megfordult a csaj és elment.

- Most ezt nagyon kellett mi? - kiabált velünk - Tényleg nem tudod elviselni hogy őt szeretem? Ennyire nehéz? Azt hittem erős vagy és hamar feldolgozod... hogy túllépsz rajtam. De neked nem elég még szét is akarod verni és cirkuszt is rendezel... 'Gratulálok Kyle ügyes vagy' - idézett engem gúnyolódó hangon - hát most én gratulálok neked! chö...- nézett megvetően majd ő is megfordult és a csaj irányába kezdett el rohanni.

 Csak meredtem magam elé... Mi történik velem? Ügye csak álmodom? Olyan jól indult a napom erre egy újabb dárdát lőnek a szívembe?

- Lily.... nagyon sajnálom az én hibám... - sajnálkozott Cat.

- Nem...te nem szóltál semmit igazából.. ha én nem szólok ilyen durván közbe nem lett volna ez saj....

- Hagyjátok abba a sajnálkozást!!!! - szóltam le őket kissé indulatosan. De akkor nem tudtam máshogy... lesokkoltam. - Nem érdekel hogy ki hibája nem érdekel semmi!!! Hagyjon békén mindenki!! - és elindultam ki a plázából egészen a buszhoz. 

 'Végállomás. Köszönjük hogy minket választottak, viszlát!' szólalt meg a busz hangszórója. Én csak rezzenéstelek arccal leszálltam és elindultam a házunk felé. Már sötét volt mikor elsétáltam a deszkás park mellett.... megálltam és csak bámultam a parkot... felelevenedtek az érzéseim... újra, meg újra lejátszódtak bennem a történtek..minden. Egy gyenge fényű lámpa pislákolt épp hogy bevilágította a kihalt utcát. Könnyeim kicsordultak az elmúlt napok eseményei miatt. Ez eső is rákezdett..

- Miért teszed ezt velem?? - néztem az égre - Miért teszel próbára? Miért kell mindig megtörni? Látni akarod hogy erős vagyok-e? Hogy kiállom-e a próbáidat? - már zokogtam, sőt bőgtem.. mindezt nem lehetett látni, hisz az eső elmosta. Ekkor térdre rogytam az út közepén. Semmi sem érdekelt, kizártam a külvilágot.... Hangokat hallottam, de nem érdekeltek... A nevemet kiáltozták. Biztos csak képzelődöm... hisz kit érdekelnék egyáltalán? Mit sem törődve velük a földre terültem és a zuhogó esőben csak tovább sírtam.

Hirtelen valaki kezét éreztem a nyakamnál és a derekamnál. Valaki felemel és visz..... úgy éreztem karjaiban menedékre lelhetek.. majd mikor kinyitom a szemem egy autó fényét látom és egy göndör hajú srácot...