2012. szeptember 30., vasárnap

1. Na, meg is hoztam az első részt, remélem tetszik! Légyszi kommenteljetek hogy milyen lett! Köszönöm és jó olvasást! xx

Jónak indult....

- Lily! Hahó.. Lily.. Lily kelj már fel!! - kiabált a fülembe Anna.
- Hagyjál nem fogok még felkelni... - hunyorogva rápillantottam órámra és 8:23-at mutatott- ... jéézus milyen korán van. Mi a franc ütött beléd hogy ilyenkor felébresztesz? -
- Itt a pasid! Úr isten Lily, marha helyes a helyedben már rég hancúroznék vele, nem pedig itt fetrengenék  - mászott bele képembe. Ja, igen. El is felejtettem megemlíteni már fél éve van egy barátom, Kyle. Nagyon szeretjük egymást de mintha mostanában kissé megváltozott volna a kapcsolatunk... már laposabb lett minden.
- Jól van akkor most ki a szobámból, szedj fel egy pasit és avval foglalkozz ne velünk.. - morogtam rá.
Lassan eljutottam odáig hogy felültem az ágyamon. Néztem magam elé és gondolkoztam.... hogy min? Az életen... vajon mi értelme van? Miért születünk meg? Egy küldetést kell végrehajtanunk? Jesszus milyen idióta vagyok:D Felpattantam elmentem a fürdőbe vettem egy gyors zuhanyt, megmostam a fogam, majd magamra kaptam egy fekete cicanadrágot egy bézs toppal és egy kötött pulcsival. Felhúztam a mamuszom és lecsoszogtam a  lépcsőn. Utam egyenesen a konyhába vezetett ahol Kyle már nagyban iszogatta a kávéját.
- Szia édes! - odajött és nyomott egy puszit arcomra.
- Szervusz mackó. - mosolyogtam rá.
- Milyen volt tegnap a csajos este? - híí tényleg! Megígértem Kylenak hogy miután hazaérünk a bulizásból felhívom hogy minden oké..
- Jajj tényleg.... bocsáss meg elfelejtettem a hívást.. -
- Semmi baj picim a bátyád értesített este. És mára mi a terv? - mosolyodott el, bevallom rettentően aranyos volt.
- Hát.. föciből kiselőadásom lesz szóval azt meg kell még csinálnom.. segítesz? Azon kívül semmit nem terveztem - mondtam kissé álmosan majd az előbb készített müzlimmel és kávémmal leültem mellé a konyhapulthoz, ő pedig hátulról megölelt.
- Persze hogy segítek. Utána kimegyünk a parkba a többiekhez? - éreztem ahogy lehelete csiklandozza a fülem. Én csak tömtem a fejembe a kajámat így csak egy bólogatásra futotta, de rögtön megértette válaszom.
Miután készen voltunk a leckémmel, elindultunk a gördeszkaparkba a többiekhez. Útközben beszélgettünk így észre sem vettük és odaértünk. Már messziről kiszúrtam Aprylt. Elengedtem Kyle kezét és odafutottam majd - mivel háttal állt nekem - ráugrottam, amitől mindketten a földön végeztük. Ő felkiáltott, de én nem...puhára estem:D nem sokáig tartott a jajgatása: már mindketten röhögtünk az egészen de a többiek is követtek. Kyle nyomott egy puszit a számra, és elment deszkázni a többiekkel, mi meg ottmaradtunk dumálni. Még 1 barátnőnk volt ott: Cathryn. Nagyon bírom a csajt, hihetetlen jófej és ami a szívén, az a száján. Kb 2 órát voltunk ott, majd szóltunk a fiúknak hogy hozzánk megyünk mert éhesek voltunk (vagyis inkább én). Vették a lapot de nem nagyon foglalkoztak vele, csak sorra csinálták a trükköket. Mikor hazaértünk felkaptunk egy jó adag kaját, és felrohantunk a szobámba. Apryl bekapcsolta a tv-t én meg a laptopom. Felmentem twitterre, körülnéztem mi a helyzet, de mivel nem volt semmi különös, lecsuktam és belekezdtem az evésbe. Cat a tv-t kapcsolgatta mikor valami celeb hírcsatornára ért és Apryl felkiáltott.
- Álj! Itt jó lesz. Nézd, most megy a One Direction. Óóóó de cukik! - és ilyen kb ilyen fejet vágott: *-*
- Apryl ezek csak táncikáló tökfejek! - szólta le Cat.
- Ha nem tetszik, ne nézd - vágott vissza Apryl
- Mindegy nézzük ezt, úgyis kajálunk nem tök mindegy mi megy? - szóltam közbe félig tele szájjal és robothangon, amitől mindkettőjüknek nevetni kellett. 
Csak hallgattuk a tv-t amiben azokról az éneklő srácokról beszéltek: 
" A One Direction tagjai tegnap a Red Wild nevű szórakozóhelyen járt és amint a képeken is látni, elég jól érezték magukat. - itt mutattak egy-két képet amin látszólag nem voltak túl józanok, de nem is holt részegek - Miután kimulatták magukat gyalog vágtak neki a hazaútnak, sok rajongó örömére. Ám az ő szempontjukból nem volt a legjobb döntés, mivel a ruhájukat is leszaggatták róluk. Szerencsére a nadrág és a póló - már akin - rajtuk maradt, mivel épp időben mentette őket ki a tömegből a testőrük. Kalandos éjszaka lehetett, az biztos...."
- Az életstílus.. - szólaltam meg.
- Most mondd hogy nem jó arcok és totál cukik! - válaszolt Apryl
- Az a fekete felállított hajú nem rossz de ezek híresek és beképzeltek! Blöö - tett úgy Cat mintha kirázta volna a hideg.
Már épp szólni nyitotta száját Apryl mikor közbeszóltam: 
- Nem megyünk vissza a srácokhoz?
Mindketten bólogattak, majd visszaindultunk. Az úton visszagondoltam amit a tv-ben láttam. Nem voltak csúnyák, az tény.. sőt egész helyesek. Gondolatmenetemből Apryl zökkentett ki - megfordított és megölelt. Nem értettem hogy miért tette ezt, majd mikor körbenéztem láttam hogy már a parknál vagyunk. A srácok a hátam mögött voltak.
- Ez most mi? - mosolyodtam el amit biztos meghallott a hangomon.
- Öm.. csak megölellek.. - mondta bizonytalan hangon
- De... te nem szoktál csak így.. szóval izé.. mi a baj Apryl? - mondtam aggódóan majd mikor ki akartam bújni öleléséből és szemébe nézni visszahúzott.
- Ne...nem nézhetsz hátra...! - Micsoda?!
- Miért?
- Kyle... - majd elengedett. Egy pillanatra szemébe néztem majd mikor láttam hogy a hátam mögött levőkre néz én is odakaptam a fejem. Tekintetem kétségbeesett volt.
A látványtól leesett az állam... Kyle ölében egy hosszú, szőke hajú lány ült és őt ölelgette. Egy pillanatra elgondolkodtam hogy a húga-e, de rájöttem hogy ő most cserkész táborban van messze innen... és kicsit kisebb. Visszakaptam fejem Apryl felé. Csak néztem a távolba..szemem könnybe lábadt. Hogy teheti ezt velem? Miért? Miért pont ő, akiben mélységesen megbíztam? Cat is odajött és így már ketten szorongattak majd felhúzta államnál a fejem, szemembe nézett és így szólt:
- Lily nem szabad sírnod! Egy sárc után, soha! Tudom most mélyen megrázott hogy pont ő tette ezt.. de most nem szabad összetörnöd. Ígérj meg nekem valamit.. jól kiosztod azt a srácot, mégpedig a mi kis stílusunk szerint - kacsintott rám. Halkan felkuncogtam, Cat minden szomorú helyzetben mosolyt csal az arcomra. Letöröltem könnyeim kicsit lenyugodtam, majd megvártam amíg a csaj kicsit odébb megy. Odasétáltam Kylehoz és megcsókoltam. Szemében zavartság volt és mintha izgult volna. Nyugtatóan rámosolyogtam. Mikor meglátta elázott szemeimet kérdő tekintettel nézett rám: 
- Mi a baj, kicsim? Mért sírtál? Valami baj van? - kérdezősködött. Belül tomboltam és szét tudtam volna verni, de csak annyit hajtogattam magamban: mit mondott Cat? Az lesz  a helyes. Majd elkezdtem játszani a magamra kiszabott szerepemet.
- Hát..semmi - mondtam fülig érő műmosollyal - csak annyi - kezdtem egyre dühösebben beszélni - hogy a pasim aki fél éve "szeret" - mutogattam ujjaimmal és álltam egyre messzebb - 2 perce még azt a szőke picsát csókolgatta és markolászta a seggét - mutattam a csaj felé -. De amúgy semmi gond... tényleg - mosolyogtam rá megint. Viselkedése bűntudatos volt.. feje vörös a szégyentől. Ekkor odalépett hozzám a szőke és elkezdett idegesítő hangon nyávogni nekem:
- Lara vagyok, és már bocsikah, de ki itt a picsa? Kyle már az én pasim, bár látom ezt neked nehéz felfogni a piccikkeh agyacskáddal.. - nézett megvetően. Fuu de ideges lettem.
- Nem kérdeztem hogy ki vagy ahogy azt sem hogy mi a véleményed. Fél éve járunk és nem én vagyok itt az aki nem tudja feldolgozni hogy vannak pasik akik már foglaltak és talán nem annak kéne ráznod a retkes bulád??? - némiképp lenyugodtam de szívem 1000-el kalapált. Még mindig nem fogtam fel teljesen mi történt.
- Na ide figyelj te csúnyaság. Nem tudom mit hiszel, hogy ki vagy te, de én most szembesítelek a tényekkel.. Kyle az enyém, nem a tied. Ezt a helyet mostantól messziről elkerülöd és ha nem, akkor gondoskodom róla hogy az arcocskád ne így nézzen ki. Vili? - nyávogott tovább
- Te.. még te figyelmeztetsz engem. Húúha most nagyon megijedtem! Ide figyelj aranyom.. - szorítottam meg ruháját nyakánál - nekem ez a szarrágó nem kell, megtarthatod. De azt, hogy még te mondd meg mit csináljak, kösz nem. - arcán kiült a félelem - Szóval most vagy szépen elkúszol innen, vagy segítek benne.- ekkor elengedtem ő pedig ijedten elsétált. Ott álltam egy helyben és néztem Kylet. Egy pillanatra ránézett a szőkére aztán rám. Ledermedt. Körbenéztem és mindenki minket figyelt.
- Nincs jobb dolgotok? - förmedtem rájuk, mire mindenki észbe kapott és zavartan elmentek.
- Te pedig... Benned megbíztam. Éreztem hogy mostanában nem minden ugyan olyan de reménykedtem benne hogy csak én érzem ezt és majd megoldódik a gond. Gratulálok Kyle ügyes vagy.. - végig őt néztem megvető tekintetemmel amitől szégyenében csak a földet tudta nézni. 
- De én hidd el.... - szólt volna de közbevágtam
- Ne mondj semmit... ebből már úgysem tudod kimosni magad - szemeim megint könnybe lábadtak és hogy ne lássa gyorsan megfordultam és Aprylék felé sétáltam. Elmentem mellettük a házunk felé vezető út irányába. Hallottam hogy jönnek mögöttem.
- Köszönöm hogy mellettem akartok lenni de most egyedül akarok maradni...- vették a lapot és amolyan "sajnálom ami történt" arccal megfordultak és elmentek. Csak sétáltam egyenesen az út közepén. Elkezdett esni, de még ez sem érdekelt.. csak az hogy hazaérjek és aludhassak. Mert most az álom jobb lenne mint a valóság. Bármennyire is vagyok erős lány, semmi sem törhetetlen. Mikor hazaértem senki sem volt otthon. Miért is lennének, hisz hétvége van mindenki elment valahova. Felérve a szobámba ledőltem az ágyamra és csak néztem a plafont... gondolkodtam... azon, amin reggel is.. most már helyben is vagyunk a kérdéssel... miért születünk meg? Miért élünk? Hisz mi értelme az életnek, ha az egész csak szenvedés? Kérdésemre nem jött válasz.. kitől is jönne.. egyedül vagyok... egyedül a nagyvilágban. Oldalra fordultam, felnyitottam laptopom és írni kezdtem twitterre: "Lilianne Turner : olyan szép, olyan szép ahogy feltűnik a nap.. olyan szép, olyan szép amit mindenki megkap.."  betettem egy számot ami ez volt:  Birdy - Shelter (imádom a csaj hangját)
Egy ideig csak néztem a hátterem amin én voltam Kyle-al aztán álomba merültem...

Kyle (igazából nem szemüveges)

A házunk (persze nincs ennyi kocsink)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése